Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv
Tegyük fel, hogy meghalok. Ha Kantnak alapelvein állunk, azt kell mondanom, hogy velem együtt úgy az eszményi mint a tényleges világ tönkre megy, megsemmisül, mert Kant alapelve szerint az emberi értelem az összes igazságok okozója. Ámde állíthatom-e józan észszel, hogy velem együtt minden igazság : tárgyi, úgymint eszményi, tönkremegy ? Bizonyára ez volna a legbadarabb állítás. Tegyük föl, hogy Péter is meghal ; akkor sem mondhatnák, és így tovább egy emberről sem mondhatnák, hogy vele együtt tönkre- megy minden igazság. Ámde a tökéletes indukció törvényei- bői kifolyólag, 11a valamit minden egyes egyedről állíthatunk, azt az egészről is állíthatjuk. Tehát ha az egész emberi nem tönkre menne is, még sem menne tönkre sem a tárgyi, sem az eszményi igazság, ami más szóval annyit jelent, hogy minden igazságnak van bizonyos, az emberektől független létezési módja, vagyis értelmünk föltételezi az igazságot. Érvünknek altételét következőképen bizonyítjuk be : Az isteneszme vagy egy más fölöttünk létező értelemben létezik, vagy önmagában olyanformán, mint Plátóról mondják, hogy az eszméket önmagukban létezőknek, függetleneknek gondolta. Harmadik lehetőség nem létezik. Ha az isteneszme egy más, fölöttünk álló eszmében létezik, akitől azután mi mintegy elkölcsönözzük, már egy fölöttünk álló értelmi világnak léte be van bizonyítva. Ezen értelem ismét vagy egy másik értelemtől kölcsönözte ezen eszmét, vagy magától van neki, amely utóbbi esetben ezen értelem már nem szenvedőleges képesség, hanem legalább részben cselekvő. Ámde ezen értelmek láncolatában nem mehetünk végtelenig, mert azt kellene mondanunk, hogy az isteneszme végtelen láncolatú értelemsorban van benn, amely láncolathoz még értelmünk is hozzájárul, miáltal nyerünk egy végtelen plus, egy számot, ami képtelenség. Tehát szükséges egy első értelemhez jutnunk, amely a leg- tökéletesebb lény eszméjét megteremtette. Minthogy azonban a legtökéletesebb lény eszméjébe befoglaljuk a végtelen életet, végtelen bölcseséget, vagyis minden lehető eszmét, továbbá az önmagától való létet, az örök létet anélkül, 44 KASZÁS MÁRTOK RAJMUND.
