Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv
A LÉNYTAXI ÉRV. 45 hogy ellenmondásba keverednénk, azt kell mondanunk, hogy mindezen eszmének a szó bölcsészeti értelmében vett terem- tője az első értelem. Világos azonban, hogy ha valamely értelem végtelen sok eszmét és a végtelen eszméjét tudja meg- teremteni, az maga is végtelen, mert különben nagyobb és más természetű volna az okozat, mint az ok, ami pedig lehetetlen. Ámde az értelem mint puszta képesség nem létezhetik, tehát megfelelő állománya is van. Minthogy azonban az értelem első értelem, állománya is kell, hogy első állomány legyen. De ha ez igaz, akkor akarata is végtelen erős, amit így bizonyítunk be : Tegyük föl, hogy ezen első állomány akarata nem végtelen erős, hanem egy más állománynak értelme gyengébb, de akarata végtelen. Ezen esetben a végtelen akarat álló- mánya nem volna első állomány, mert a minden lehető- ségnek alapját képező értelem állománya az első állomány. De ha a végtelen akarat állománya nem volna első állomány, maga a végtelen akarat sem volna első akarat, mint ez könnyen belátható, amiből következik, hogy a végtelen értelmű, de véges akaratú állomány okozna egy véges értelmű, de végtelen akaratú állományt, ami már az első pillanatra lehetetlennek látszik annak, ki az okság elvével csak némileg is tisztában van. Altételünknek első része tehát be van bizonyítva. Ha föltesszük, hogy az eszményi világ egy értelemben létezik, szükséges, hogy egy végtelen értelmű és akaratú állomány létét belássuk, aki nem más, mint Isten. Hátra van tehát, hogy altételünknek második részét bizonyítsuk be : A legtökéletesebb lényről van eszménk. Ha tehát a tárgyak eszméi önmagukban függetlenül léteznek, mint azt Plátó tanította, a legtökéletesebb lény eszméjének is van ilyen léte, melyet mi Istennek mondunk, tehát : eleven, örök, mindenható, mindentudó stb. Továbbá ezen eszmék nem képmások (exemplatum), mert a föltétel szerint első eszmék ; tehát példaképek (exem- plares). Azonban a példaképiségnek mint ilyennek lényegé-
