Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv
A LÉNYTAXI ÉRV. 41 kítani. Az összes lényeket négy osztályba sorozza : szűk- séges, esetleges, lehetséges és lehetetlenek osztályába, s mivel Istent nem sorozhatjuk az utolsó három osztályba, követ- kezik, hogy az elsőbe tartozik, vagyis Isten okvetlenül létezik. Az ellenvetésre pedig, mely szerint amit okvetlenül létezőnek gondolunk, nem kell okvetlenül léteznie, akként válaszol : »hogy a tökéletes ellentétről tökéletesen ellenkezőt mondhatok. A szükségesnek tökéletes ellentéte a lehetetlen, tehát szabad kimondanunk: amit lehetetlennek gondolok — ha mindjárt azért is, mert máskép nem gondolhatom — annak még a valóságban nem kell nem léteznie, tehát a valóságban létezhetik a négyszögű kör, holott én nem is tudom elképzelni ? Pedig ez a mondat — vizsgálja meg, aki nem hiszi — csak azért hamis, mert az ellenvetés is az volt !« Ha nem csalódunk, Hölszkynek ezen érve inkább fogas mint bizonyító. Midőn a lényeket különféle osztályokba sorozzuk, közvetlenül csak eszméinket rendezzük, a tárgyakat pedig csak közvetve azon föltétel alatt, hogy megfelelnek eszméinknek és egyáltalán léteznek. Amikor tehát valamely tárgyat pl. az esetleges, lehetséges vagy lehetetlenek osztá- lyába sorozunk, ezt mindig csak az előbb jelzett föltételek között tesszük, következőleg a szükséges lényt is, ami más szóval annyit jelent, hogy az első osztálynak csak akkor van egy megfelelő tárgya, 11a egyáltalán létezik. Hogy való- ban létezik-e, azt máshonnan tudjuk, nem pedig mert külön osztályt csináltunk számára. Erről értelmünknek szenvedőleges természete és a tapasztalásból elvont igazságok győznek meg bennünket. Helyesen mondja Hölszky, hogy »a tökéletes ellentétről tökéletesen ellenkezőt mondhatok, következőleg, ha szabad állítanom, hogy amit gondoltam, szükségkép létezőnek tar- tóm és még sem kell léteznie, azt is szabad mondanom, hogy amit gondolatban biztosan lehetetlennek tartok, annak a valóságban még nem kell lehetetlennek lennie«. Mindez helyes, de rossz az alapja. Ha valamit gondoltam, azt valami- képen létezőnek kell tartanom : vagy tényleg, vagy eszmé- nyileg, de nem azért, mert gondoltam, hanem mert értelmem
