Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv

ben biztosan látjuk, hogy kontingensek, tehát okozatok, következőleg okkal is kell bírni ok.

A megerősítésre vonatkozólag pedig hivatkozunk azokra, miket Leibnitz érvére mondottunk.

6. §. Lafosse érvelése.

A Migne-féle kiadásban Lafosse két érvvel bizonyítja lénytanilag Isten létét. Az első azonos Descartes és Leibnitz érvelésével; lényegileg a második is megegyezik, de mert külön árnyalatban hozza, foglalkozunk vele :

»Az létezik, minek eszméjében : 1. nincsen ellenmondás ; 2. a létet szükségszerűen foglalja magában, mert a legtöké- letesebb lény eszméjében minden bizonnyal benn van, ami lehető tökéletesség és a legfőbb tökéletességgel összeegyez- tethető. Már pedig világos, hogy a szükségszerű lét ilyen, mert lehető, hogy benn legyen valami lényben, tökéletesség is, mert ki tagadná, hogy jobb lényegnél fogva és minden mástól függetlenül létezni, mint mástól függeni ? Össze is egyeztethető a legfőbb tökéletességgel, mert semmi tökélet- lenség sincs fogalmában, sőt ha nincs meg valamely lényben, mindjárt látjuk, hogy hiányzik belőle egy tökéletesség ; tehát a legtökéletesebb lény eszméjében benn van a létezés szükség- szerűsége, tehát létezik a legtökéletesebb lény, vagyis Isten.« (Migne : Theol. curs. compl. de Deo, Qu. I. atr. II.)

Az érv első része azonos Leibnitz állításával, miből kifolyólag feleletünk is ugyanaz. Második részére is azt feleljük, hogy csak azon esetre bizonyít valamit, ha értei- műnk teljes szenvedőleges voltát tételezzük fel, mert külön- ben nem lehetetlen, hogy értelmünk gyártotta úgy magából olyanformán, mint Kant iedálizmusának eszméit. Ha elfő- gadjuk értelmünk teljes passzivitását, az érv ideologikussá változik.

7. §. Hőlszky Károly érvelése.

A »Bölcseleti Folyóirat« tizenkettedik évfolyamában (1897.) érdekesen fejtegeti Hölszky a lénytani érvet, s bár föltétlenül nem fogadja el, egészen mégsem tud vele sza40 KASZÁS MÁRTON RAJMUND.