Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Irodalmi értesítő
420 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. céljának megfelelőleg ; és ép a két mű különböző célja miatt különböző szempontokból kell őket megítélnünk. Stolz munkája épületes, jámbor, aszkétikus, Horné hatá- rozottan történeti munka. Horn csupán a szent külső történetével foglalkozik, célja, hogy olvasóját e tekintetben a történelem biztos talajára vezesse, ezért mindazt, amit ír, történelmileg igazolja is, az olvasóra hagyva a szent történetből meríthető tanulságokat. Stolznál viszont a külső történet csak keret, melybe beilleszti a szent belső, lelki képét, és melyben lelki nagyságát akarja megmutatni. Az ő szemében az élettörténelem adatai csak az isteni kegyelemnek és az ezzel együtt működő istenes lélek erényei nagyságának mindmegannyi bzonyítékai. Stolz célja Hornénál magasabbrendű ; ő elsősorban nem történeti igazságokat akar velünk közölni, hanem hatni a lélekre, olvasójában kedvet akar ébreszteni a szent erényeinek követésére, szívét nagyobb lángra gyullasztani Isten s ember iránt, türelemre, szelídségre, alázatosságra, béketűrésre akarja tanítani és őt a világ javainak s az emberek dicséretének kicsinyes értékével szemben a lelki javak becséről meggyőzni. Horn Emilt csupán a történelmi igazság, Stolzot még ezenfölül a történeti igazságban rejtve működő, de fölfödözni óhajtott isteni Gondviselés világítása is irányítja. Sehol sem oly föltűnő e két irány elágazása, mint Erzsé- bet gyóntatóatyjának, Konrádnak jellemzésében. Konrád szentéletű, kiváló tulajdonságú, tudós és tapasz- talt pap, de amint magával, úgy másokkal szemben is kimé- letlen szigorúságában túlhajtásokra ragadtatta magát, melyek már nem is a szigorúság, mint inkább a kíméletlenség, sőt kegyetlenség jelzőit érdemlik. És Horn ilyennek is tünteti föl Konrádot, ki tényleg Erzsébet iránt is kíméletlen, kegyetlen szigorúságát mutatott, úgy hogy Horn műve után mindenki el is fogja őt e tekin- tetben Ítélni. Stolz mindezt nem tagadja, sőt amit Horn Konrád atya rovására említ, mindazt ő is, sőt tetézve említi, de már ő Konrádot az Isten helyetteseként működő gyóntatóatya