Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv
34 KASZÁS MÁRTON RAJMUND. szívében : Nincs Isten ? De bizonyára épen azon oktalan, midőn hallja amit mondok : »valami aminél nem lehet, nagyobbat gondolni«, mégis érti, amit hall, és amit ért bizonyára értelmében van, még ha nem is látja be, hogy létezik. Az, aminél nem lehet nagyobbat gondolni, bizonyára nem létezhetik csak az értelemben. Mert 11a csak az értelem- ben létezik, azt úgyis gondolhatjuk, hogy tárgyilag is létezik, amely esetben már nagyobb. Ha tehát az, aminél nem lehet nagyobbat gondolni, csak az értelemben van, akkor ugyanaz, aminél nem lehet nagyobbat gondolni, egyszersmind olyan is, amelynél nagyobbat is lehet gondolni, de ez nem lehetséges. Tehát kétségkívül létezik úgy az értelemben, mint tárgyilag is olyasvalami, amelynél nem lehet nagyobbat gondolni.« (Prosologium c. 2.) Ugyanazon művének negyedik fejezetében így ir : »Senki sem gondolhatja, hogy Isten nem létezik, aki hallja, hogy Isten létezik, még ha ezen szavakat semmi, vagy csak valamelyes jelentéssel mondja is. Ha ezt valaki jól felfogja, bizonyára úgy érti, hogy akként létezik, miszerint még gondolni sem lehet ellenkezőjét.« Szent Anselm érve egyszerűbb formában a következő : Ezen fogalmat : »valami aminél nem lehet nagyobbat gon- dőlni«, mindenki megérti, még 11a nem hiszi is el létezését. E fogalom nem létezhetik csupán az értelejnben, mert ha nem létezik tárgyi valóságban is, még mindig hozzá gondol- hatom a valóságos létezést, csakhogy ekkor nem a legna- gyobbat gondoltam. Ámde a föltétel szerint a legnagyobbat gondoltam, vagyis belezártam a tárgyi létezést is ; tehát tárgyilag is létezik, mert egyrészt a legnagyobbat gondoltam, másrészt mégsem volna legnagyobb. Ha kissé figyelemmel gondolkodunk ezen érv fölött, sok jót találunk benne, sőt ha sz. Anselm érvelése alapjául vagy mondjuk hátteréül értelmünknek szenvedőleges voltát állította volna fel, az érvelésnek alapgandolata bebizonyí- tóttá volna Isten létét, amint ezt értekezésünk végén ki- fogjuk mutatni. Igaz, hogy ekkor már nem lett volna argu- mentum a simultaneo vagy ontologicum, hanem ideologicum,
