Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában
A ZSIDÓ THEOLOGIA MESSIÁSI ESZMÉJE JÉZUS KRISZTUS ÉS AZ APOSTOLOK KORÁBAN. III. FEJEZET. A messiási eszme a templom pusztulása után. (Folytatás és vége.) a belső tűz, mely egyre emésztette a zsidó nép lelkét, mióta a római sas kiterjesztette szárnyait Palesztina fölött, az a túlfeszített nemzeti érzés,, melyet a szerencsétlen népnek rajongó vezérei mindegyre szítottak, végre is nyílt fölkelésre vezetett. A 67-ben kitört nagy háború végkép megsemmisítette a zsidó államot, s az összetört nemzetnek nem maradt más kincse törvé- nyénél, a hajdani dicsőség emlékénél és a jövendő nagyság reményénél. A jelen boldogság megsemmisült, de a jövő jólét várása annál erősebbé lett. Minél szomorúbb volt a jelen, annál nagyobb volt a vágy a boldog jövő után, s a nagy nemzeti szerencsétlenség nem csökkentette, sőt fokozta a szabadítás várását. A templom pusztulása után a messiási eszmét élénk világításba helyezi a Baruch-apokalypsis, Ezdrás negyedik könyve és némileg az Abrah ám-apokalypsis. Az első kettő biztosan az I. keresztény század terméke, az utolsó is leg- alább közel áll e korhoz ; a későbbi iratok már távol esnek tárgyunktól.ו* *
