Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben

A PARTHENOGENESIS ELSŐ NYOMAI.

333

7. Aristides »Apologiá^-ja.1

Görög szöveg.2

II.6 Oí δέ Χριστιανοί γενε- αλογοΰνται από [τον κ.νρίον] 3Ίησοϋ Χρίστου· οίτος δέ δ νίος τον Αεον τον νχρίοτον ομολογεϊται [και λέγεται οτι] εν πνεύματι άγίω* άπ ονρα- νον καταβάς [δια την σωτη- ρίαν των άν&ρώπων] · και εκ παρχλένον [άγιας]γενSyr szövegnek fordítása.8

II.6 A keresztények az ö vallásuknak eredetét Jézus- tói és Messiástól számítják; ez a magasságbeli Isten fiának neveztetik és mond- ják, bogy ö a Szent Lélek- ben lejött az égből és egy hé- bér szűztől felvett és fölöltött magára testet, és egy ember1 Aristides apológiáját Rendel Harris fedezte fel 1889-ben a Sinai kolostorban syr nyelven, majd Armitage Robinson kimutatta, hogy a 630. é. körül írt »Barlaam et Joasaph« vallási regényben (i. 26—27.) Naclior indiai pogány remete védőbeszéde a keresztény [vallás mellett nem más, mint az Aristides-féle apológiának szövege. Ezen »Apológia« korát R. Seeberg (Die Apologie des Aristides — Forschungen z. G. d. ntl. Kanons ־V111. — Erlangen u. Leipzig, 1893. 279. 1.) ca. 140. évre, Bardenheiver (i. m. I. k. 181.) szintén így, Harnack (Chrono logie II. k. 272.1.) 138—161. közti időre, tehát Antoninus Pius idejébe, (abban ugyanis megegyeznek a kutatók, hogy az apológiát nem Hadrianus-hoz, hanem Antoninushoz intézte Aristides), Crutwell (i. m. I. 292.) Antoninus első éveibe teszi.

a A görög szöveget Seeberg után (i. m. 329—334. 1.) közlöm, de tekintetbe véve a Seeberg által ugyanott és Rattenbusch által (Das Apóst. Symbol II. k. 303.) a syr és az örmény szöveg után ajánlott elhagyásokat és toldásokat.

3 A syr szövegnek német fordítását.közli Seeberg, (i. m. 327—334.1.) ezt fordítottam én le magyarra fent a szövegben. A syr szövegnek a parthenogenesis-re vonatkozó szavait Seeberg (i. h. 330. 1. jegyz.) így rekonstruálja görögül : Kai λέγεται, ön εν πνεύματι άγιοι άπ ουρανού καταβάς εκ παρθένου ‘Ιΐβαϊκης άνέλαβε σάρκα και ενεδύσατο ■ και κατιρκηαεν εκ ϋυγατρί άν&ρώπου ο νίος τού &εοΰ.

* Seeberg az »ly πνεύματι αγία!« szavakat úgy magyarázta, hogy itt nem a Szentlélek, hanem a »praeexistens Christus« (λόγο;) értendő és analog helyként (a régebbi irodalomból) idézi Pastor Hermae Simii. IX. 1, 1. helyet és expresse is felemlíti azt, hogy a Simii. V. alatt említett »πνεύμα άγιονκ-t nem tekinti ezzel analog értelmezésű szövegnek. Funk (Patres Apóst. I. köt. Proteg. CXLI. 1.) ezen utóbbi helyen is a »prae- existens Christus« azonosítását látja a Szentlélekkel, de később (541. 1.) ismét ellenkezően nyilatkozik, amennyiben szerinte Hermas ott (Simil. V. 6, 5) a »Szentlélek«-ről beszél. A »Pastor Hermae« ezen helyeinek értelmezése körüli vitában részt vettek a legutóbbi évtizedek legelső rangú kutatói; lásd a vita összegezését: Funk i. m. I. k. CXL—CXLI. 1.