Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv
30 KASZÁS MÁRTON RAJMUND. mégis októl függő okozatok, annyit megismerhetünk általuk vájjon létezik-e Isten és mindazon tulajdonságokat, amelyeke mint mindennek legelső oka bír«. (S. Th. I. Qu. XII. art XII. c.) Tételünk ellen fel lehetne hozni, hogy mivel Isten lényege teljesen azonos létével, ismerjük lényegét is, mert tudjuk, hogy létezik. Ámde ezen ellenvetés rögtön megdől, ha meggondoljuk, hogy a létnek és lényegnek teljes azonossága dacára értei- miink a kettőt mégis megkülönbözteti, és amennyire tudja, hogy létezik, annyira nem tudja, hogyan létezik, pedig a lényeg fogalma épen ezt fejezi ki. Tehát az ellenvetés elveszti erejét. Tournely és azok, kik az isteneszmét velünkszületettnek mondják, következetesen állítják, hogy a szóbanforgó Ítélet ránkvonatkozólag is világos. Tournely így okoskodik : »Azon Ítéletet kell ránk vonatkozólag önmagában világosnak mon- dánunk, amelyben az ész minden más Ítélet közvetítése nélkül megnyugszik, mihelyt látja az Ítélet fogalmait, és amelyet senki sem tagadhat komolyan. Ámde ez Ítélet : »Isten létezik« ilyen. Mert mit értünk Isten fogalma alatt ? Bizonyára a legtökéletesebb lényt, amelynél semmi sem jobb, és jobbat sem lehet nála gondolni. Már pedig lehetetlen, hogy fölfogjuk a legtökéletesebb lényt, anélkül, hogy azt létezőnek is ne tudjuk, mert különben egyszerre legtökéle- tesebb gyanánt fognák fel, és nem legtökéletesebbnek : leg- tökéletesebbnek a föltétel szerint, tényleg pedig nem leg- tökéletesebbnek, mert nem tulajdonítunk neki létet, amely pedig az összes tökéletességek között az első, a többinek alapja. (Tournely Prael. Theól. De Deo Qu. I. art. 2.) Tour- nely ezen tana logikai szükségességgel folyik azon tanából, mely szerint az Isten eszméje velünkszületett. Ha t. i. ez helyes, értelmünk önmagából veszi Isten ismeretét, tehát a szóbanforgó ítélet is világos rá nézve. Csakhogy föntebb már kimutattuk az eszmék velünkszületettségének lehetet- lenségét, tehát az érvnek ezen legfőbb háttere, alapja, semmis. Magára az érvre érdemlegesen csak szt. Anzelm lénytani
