Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben

318

DR. HANDY FERENC.

4. Apostolok cselekedetei.

Cod. 1 א

XIII.22 καί μεταατήοασ αν- τον ηγειρεν τόν ζ/αυειδ αντolo elő βασιλέα, ψ καί είπεν μαρ- τνρήσασ · Ενρον ζ/αυείδ τόν του 1Ιεοσαι, άνδρα κατά την καρδίαν μον, 00 ποιηθεί'πάντα τα ίύελήματά μον. 23 Τούτον 6 χλεός κατ' επαγγελίαν ηγαγεν τω ,Ισραήλ σωτηρα Τηοονν,...

Vulgata.

XIII.22 Et amoto illo (ρό- told: Saulo rege), suscitavit illis David regem, cui testi- monium perhibens, dixit: In- veni David filium Jesse, virum secundum cor meum, qui fa- ciet omnes voluntates meas. 23 Huius Deus ex semine se- eundum promissionem eduxit Israel (helyesebben r Israeli) salvatorem Jesum,

__

Ez

en helynek értéke egyenlő a rómaiakhoz írt levélből fent idézett hely (Rom. 1., 3.) értékével; bővebb fejtegetés tehát mellőzhető.

5. Kelemen római püspök (I.) levele a korinthusiakhoz.3

XXXII.2 ,El αυτόν3 γάρ ιερείς καί λενΐται πάντες 01 λειτονρνονντες τχγ ífvoiaaτη- ρίω του ίλεον ■ εξ αυτού 6

. > \ \ "" . ) ׳1/

κύριος Ιησούς το κατα ΟαρχαΑ

XXXII.2 Ab illo enim orti sunt sacerdotes omnes et levitae, qui altari dei deser- viunt; ab illo dominus Jesus secundum carnem;5 . . .

látja Ő sz. Pálnak Jézus születését érintő ezen helyein is : I. Cor. 15. 47. (». . . ο δεύτερο; αν&ρωπο; ?5 ουρανοί*); II. Cor. 8, 9. (». . . ότι δι νμΰ; ίπτώχευσεν πλούσιος ων* κτλ), Phil. 2. 7. (»<<λλ« εαυτόν εκένωσεν μορηην δούλου λαβυ'ιν* κτλ.). Ezen utóbbi két hely csak közvetve fejezi ki a parthenogenesist t. i. amennyiben Jézus Krisztusról, mint »praeexistens« isteni személyről beszélnek, aki önszántából és szeretetből és alázatosság- ból lett emberré; ezen »praeexistentia Christi Dei«-ből ugyanis az követ- kezik, hogy ily isteni »személy« nem származhatott természetes módon, mert nem létet és személyiséget, hanem emberi természetet (testet, lelket) akart felvenni, tehát nem nemzésre (ennek terméke az ember, egy új személy), hanem megtestesülésre (ennek terméke: az emberi terme- ezetnek egyesülése az isteni személylyel: az Isten-ember) volt szüksége.

' Tischendorf i. m. 108. 1. (membr. int.) 2. col. 42—48., 3. col. 1—6. sor. — A cod. C. (párisi cod.) a 23. v. »τούτου b szavaihoz

hozzáteszi még : »από του σπέρματος«, és épen ez adja ki a Vulgata által, de a görög contextus által is követelt értelmet; és csakis így lehetett a fenti szövegekhez parallel helynek tekintenem. Az »Ap. Cselek.«-nek megírási idejét Belser (i. m. 127. 1.) a 63. évre, Zahn (i. m. II. k. 441. 1.) 75. év körüli időre teszi.