Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv

^ן

m₪₪₪mן

A LÉNYTAXI ÉRV. 29

Nézetünk szerint ezen igazság oly világos, hogy nem tartjuk józanul tagadhatónak, miért is tételünk második részének bizonyításába kezdünk :

Ezen ítélet : »Isten létezik«, ránk nézve nem önmagában világos.

Ránk nézve ugyanis akkor mondunk valamit önmagá- ban világosnak, ha ismerjük az Ítélet fogalmait. Ezt Duns Scotusnak is meg kell engednie, mert hisz ő éppen ebbe helyezi az önmagukban világos Ítéletek lényegét, midőn ezen meghatározásukat adja : »Propositio per se nóta ea est, quae ex terminis propriis, qui sunt aliquid eius, ut sunt eius, habet evidentem veritatem«. (Sum. Theol. I. Qu. II. art. incid.) Ámde mi nem is ismerjük Isten lényegét, amit abból is láthatunk, hogy nem tudunk Istenről olyan meghatározást adni, amely lényegét fejezné ki, mert Istennek nincs sem legközelebbi neme, sem differenciája, hanem összes meg- határozásaink csak tulajdonságainak elszámolásából állanak, tehát a szóban forgó Ítélet nem is lehet ránk nézve önmagá- ban világos.

Hogy Istennek lényegét nem ismerjük, abból is kivi- láglik, hogy róla a lény fogalmát nem oly értelemben állítjuk, mint a teremtett lényekről, hanem csak analogice, ami más szóval annyit jelent, hogy Isten máskép létezik mint mi, következőleg a létező dolgok nem is adhatnak megfelelő eszmét Istenről.

A mondottakból következik azután, hogy még Isten létéről sem tudjuk, hogyan létezik, hanem arról is csak analog eszméink vannak.

Mindezen állításunkat nagyon szépen bizonyítja sz. Tamás : »Természetes megismerésünk az érzékektől veszi kezdetét. Tehát természetes megismerésünk annyira tér- jedhet, amennyiben az érzéki dolgok által vezettethetik. Azonban az érzéki dolgokból értelmünk nem emelkedhetik fel annyira, hogy az isteni lényeget is lássa, mert az érzéki teremtmények oly okozatok, amelyek Isten hatalmát nem merítik ki. Tehát az érzéki tárgyakból nem ismerhető meg Isten egész ereje, következőleg annak lényege sem. De mivel