Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben
308 DR. HANUY FERENC. történészek épen itt akarják a feszítővasat beleilleszteni az első források és Jézus élete közt álló fal hasadékaiba, hogy az ő véleményök szerint a mythologiai eszmék behatásából származtassák a parthenogenesis tanát. 3. Szorosan összefügg ezzel az ó-szövetség végén ural- kodó rabbinisztikus eschatologia, a zsidó apokalyptika és az ezek szellemében kiburjánzó ó-szövetségi apokrif irodalom. Ezen »ó-szövetségi« (zsidó) apokrif irodalom termékei- nek egy része már tij-szövetségi időben keletkezett vagy kapott újabb, keresztény toldalékokat, átdolgozást; ilyenek főképen: Ascensio Isaiae (csak aethiop nyelven maradt fenn -—■ egész szövegében — származik a Kr. ut. I. századból, a keresztény toldások is az I. század végéből és a II. századból; köztök sz. Péter, martyrium-ának felemlítése is!),1 Aí Αια&ηχαι των iß’ Πατριάρχων (görög, latin és örmény nyelven, Kr. ut. I. századból, a keresztény átdolgozás a II. század második feléből) 1 2 »Αιβυλλιαχοϊ Χρησμοί«3 (Oracula Sibyllina az I—II. könyv zsidó és keresztény kézből a Kr. ut. III. század második feléből, a III. könyv á Kr. el. II. századból zsidó kézből, a IY. könyv szintén zsidó kézből Kr. ut. 80. év körüli időből, az V. könyv is zsidó kézből a Kr. ut. II. század első feléből, a VI—VIII. könyv keresztény kézből a III. századból,4 a XI., XIV. könyv zsidó kézből a III· 1 Bardenhewer i. m. II. köt. 646. 1.; E. Schürer, Geschichte des jüd. Volkes III. kiad. III. köt. (Leipzig, 1898.), 280—5. 1. 2 U. o. 647—8. 1. : Schürer i. m. III. k. 252—62.; Gallandius, Bibliotheca I. k. 195—240. 1. — A »Test. XII. Patr.«-ban a partheno- genesis-re ezen mondat (Test. XII. Patr. XI. 19.) vonatkozik : »,Ακούσατε, τέκνα μου καί ων είδον ενυπνίων . . . καί εΐδον, οτν ex τον ’Ιούδα εγεννη&η παρ&ένος, έχουση στολήν [υασίνην xai 15 αυτής προηλ&εν αμνός άμαψος* (— »immaculatus agnusc). Gallandius i. m. I. k. 236. 1. 3 Bardenhewer i. m. II. k. 651—6. 1.: Schürer i. h. 421.—450. 1. 1 Az »Oracula Sibyllina<־nak a XIX. századig csak I—VIII. könyveit ismerték, de Angelo Mai bíbornok felfedezett egy újabb négy könyvre osztott töredéket, melynek könyvei XI—XIV. számokat visel- nek, de hihetőleg nem az előbbi (I—VIII.) gyűjteménynek kiegészítő részét, hanem egy más felosztású oraculum-gyüjteménynek befejező részletét képezték.