Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben
A PARTHENOGENESIS ELSŐ NYOMAI. ־ 309 századból, a XII., XIII. könyv keresztény kézből a III. század második feléből,1 Psalterium Salomonis (Kr. el. I. szá- zadból, de a 19., utolsó psalmus-óda keresztény kézből, való- szinüleg a III. századból származott).1 2 3 Részletesen ezen ó-szövetségi apokrifeknek tárgyalá- sába itt belebocsátkozni nem kivánok; főleg azért, mert biztos korhatárt ezen apokrifok keresztény jellegű részletei- nek eredetére megállapítani eddig még nem sikerült és így az általam szem előtt tartott cél: t. i. hogy a partheno- genesis-nek ismeretét az őskeresztény korban az iratok egy- másutánjában, fokról-fokra, bemutassam, nem volna ezen apokrifek tárgyalásával elérhető. Amennyiben ezen ó-szövetségi apokrif könyvek anyagát és irodalmát ezen rezultátumom elérése végett áttanulmá- nyoznom szükséges volt, mégis ide iktatom, hogy az »Ora- cula Sibyllina« és a »Psalterium Salomonis«-nak alant a jegyzetben idézett helyein kívül (III. századból), csakis az »Ascensio Isaiae« c. 11. v. 2—18. alatt találtam egy a parthenogenesist tartalmazó, magát Jézus szűzi fogantatását és születését részletesen és pedig az evangéliumoktól eltérően, elbeszélő szöveget, amelynek kora iránt azonban igen eltérők a vélemények. Hennecke 3 ezen részletet a II. századból való- nak, Bardenheiver4 és Charles5 az I. századból valónak tart1 A parthenogenesis-nek nyomai a VIII. könyvben vannak : versus 270., 277., 457—473., ahol Mária *nnod-évo; 0ן7ץע«-nak neveztetik {270., 278. v.) vagy csak »7r«yítfV0;-nak (462. v.) vagy *naQ&iro; Moiqíok- nak (457. v.), Jézus születése pedig: nao&tvixoí T0xfT0t«־nak. — A Sibylliná-k egész görög és latin szövegét lásd : Gallandius, Bibliotheca Veterum Patrum, I. kötet, Velence 1765., 335—399. 1. ־ Bardenhewer i. m. II. k. 645. 1.; Schürer i. m. 150—6. 1. — A »Ps. Sál.«-nak 19-ik ódájából Lactantius (Div. Instit. IV., 12, 3.) idézi ezen mondatot: »Salomon in ode undevicesima ita dicit : infirmatus est uterus virginis et accepit fetum et gravata est et facta est in multa miseratione mater virgo.< Több nem is ismeretes a 19. psalmus-ból. V. ö. Bardenhewer i. h. 3 E. Hennecke, Neutestl. Apokryphen (Textbuch) 292.1.; Handb. 325.1. * Bardenhewer i. m. II. k. 647. 1. 6 Charles, The Ascension of Is., X. 2. IV. 1. Charles a XI, 2—18. részletet a Protev. Jac. és Ignác ep. ad. Eph. forrásának nézi. Hittudományi Folyóirat. 1907. 21
