Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Hellebronth Miklós: Néhány szó az égfölötti vizek kérdéséhez
298 HELLEBRONTH MIKLÓS. azért, mert a szentíróknak azon sajátságát, hogy dacára a bennük rendkívüli módon működő Szentiéleknek, kor- társaiknak naiv természettani és természetrajzi ismeret- köréhez, hogy úgy mondjam, leereszkednek, nem a ratio- nalisták ismerték föl egyedül, hanem eddig még meggyanu- sítatlan katholikus írók is, mint pl. Schöpfer (Gesch. d. A. Test. S. 23). ». . . Diesen durcli ein Naturgesetz bedingten Abstand der Wolken von der Erde schrieben die Alten dem Firmafnent zu, welches sie sich als feste, glänzende Masse dachten, die einem Zelttuch gleich unter dem Wolken- ocean ausgespannt sei und denselben gleichsam trage. Dieser Anschauung hat sich Moses angepasst . . .« ; továbbá (ugyanő általa, jelzett helyen idézve) Szt. Tamás (1. G. 68.). Dr. Balits fönti szavai, ha azokat jól megértettefti, kizárják annak lehetőségét, hogy inspirált író a természet- tudományok terén olyas valamit állítson, ami az ő és kor- társai véleménye szerint ugyan helyes, ־— szubjektive igaz, 2X2=3 — de mai ismereteink szerint valósággal téves, szóval nem abszolút igazság, nem 2X2=4. Midőn pedig Hölszky ezen tévelyében pertinaciter et temere perseveravit — nyíltan kimondja, hogy az egyenesen a sugalmazás tagadása (H. F. 1906. évf. 474. s k. 1.): »Nincs-e itt ismét tagadva a sugalmazás ?« »Nem volna-e ez kézzelfogható valótlanság és pedig a Szentlélek közreműködése mellett ? Nem az inspiratiót tagadó rationalismus szerepel-e itt ismét ?« Micsoda kemény szavak ! Azonban, véleményem szerint, nem szabad a dologról ily rigorózusan Ítélni. Mert ha mindaz, ami a természettan vagy természetrajz körébe vágó dolgokról a Szentírásban foglaltatik, mind abszolút igazság, akkor azokat nekünk is el kell fogadnunk föltétlenül igazak gyanánt; s azok alapján természettudományi téziseket lehetne, esetleg kellene föl- állítanunk. Ez a logikai következmény, föltéve, hogy a Szentírás szavait a maguk igazi, természetes értelmében veszszük. így tettek a régebbi értelmezők közül sokan ; pedig ma már legföljebb elmosolyodik az ember, ha pl. néhai jó Bertalanffy Pál könyvében (Világnak két rend-béli rövid
