Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv

Á LÉNYTAXI ÉRA־.

25

igazság stb. általános fogalmak. A maga valódiságában nem általános fogalom, hanem minden pontja külön egyed.

A mondottakból szinte önként következik a válasz az ötödik érvre. Az idő nem végtelen, hanem van kezdete és vége. Valamint az igazságról is van általános fogalmunk, de meg lehet szorítani, illetőleg meghatározódik egy rész- leges igazságban, épen így az idő is ; de valamint ebből nem következik, hogy az igazság csak bennünk van, épúgy az időnél sem.

II. §.

Miután bebizonyítottuk értelmünk szenvedőleges voltát, a külső világgal szemben, tovább kérdezzük :

Vájjon képes-e értelmünk saját erejéből következtetni olyan lehető eszmékre, melyek eddig ugyan nem voltak lehetetlenek, de lehetőségi állapotban sem voltak még ?

Az első pillanatra talán hiábavaló szőrszálhasogatás- nak tűnik föl e kérdés, de még sem lehet annak mondani, mert ha értelmünk nem képes ama cselekvésre, következik, hogy az Isteneszme tőlünk függetlenül létezik, amiből azután Isten létét is be lehet bizonyítani.

A föladott kérdésre tagadólag kell válaszolnunk, mert : Ha értelmünk olyan eszmékre tudna következtetni, amelyek eddig legalább ránézve bár nem voltak lehetsé- gesek. de lehetetlenek sem, azt kellene mondanunk, hogy értelmünknek teremtőképessége van. Ezen esetben ugyanis azon lehetőségi eszme legalább ránézve annyi mint a semmi, mert a föltétel szerint nem ismeri meg. Tehát önmagának kell létrehoznia. Ámde semmiből valamit létrehozni nem egyéb, mint a szó bölcsészeti étrelmében vett teremtés. Teremteni azonban csak végtelen lény képes, értelmünk pedig véges, tehát értelmünk nem is hozhatja létre azon lehetőségi eszméket. A lehetőségi eszméket mégis megismer- jük. Nem marad tehát más hátra, minthogy azt mondjuk, miszerint értelmünk a tőlünk függetlenül létező lehetőségi lényeget ismeri meg.