Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv
2Ü KASZÁS MÁRTON RAJ MUND, Talán azt veti valaki ellen, hogy érvelésünkből az ontologizmus következik. Ezen ellenvetés azonban nem helyes, mert érvelésünkből csak az következik, hogy a lehetőségi lényegeket nem mi hozzuk létre, és hogy nem vagyunk képesek adott eszmékből olyan lehetőségi eszméket lehozni, amelyek tőlünk függetlenül valamiképen ne léteznének, de semmiesetre sem következik, hogy adott eszmékből nem vagyunk képesek olyan lehetőségi eszméket létrehozni, amelyek már tőlünk függetlenül valamiképen léteznek. Értelmünk tehát nemcsak oly értelemben szenvedő- leges képesség, hogy a létező tárgyakat befogadja és fel- dolgozza, hanem annyira határolt, hogy nem képes olyasmit megismerni, ami tőle függetlenül valamiképen nem létezik. Ezen felfogásunkat fényesen bizonyítja a tapasztalat is. Bármit gondolok mint lehetőséget, tudom, hogy az már tőlem függetlenül is lehető volt, mert más embertársamnak is van róla eszméje, és ha meghalok, a tárgynak lehetőségi lényege korántsem megy tönkre, és ha az egész emberi nem kipusztul is, a lehetőségi lényeg mégis megmarad. Tehát egy esetet sem tudunk felhozni, amelynek lehetősége tőlünk függene. Az emberi értelem szenvedőleges voltáról mondottak- ból pedig világosan következik, hogy ha van valamiről esz- ménk, nyugodtan mondhatjuk, hogy az a tárgy kívülünk és tőlünk függetlenül létezik : vagy tényleg, vagy eszmé- nyileg. Hogy miképen a kettő közül, azt más igazságokból kell kiokoskodnunk. III. Vájjon ezen ítélet: »Isten létezik« önmagában világos itélet-e ? 1• §• Miután bebizonyítottuk az eszméknek érzékelés útján való keletkezését, egy másik nagyon fontos tétel fejtegeté- sébe kell bocsátkoznunk, mielőtt tulajdonképeni tárgyunkba kezdenénk. Az a kérdés, vájjon ezen Ítélet : »Isten létezik« önmagában világos itélet-e ? Ha ugyanis önmagában fel- tétlenül világos Ítélet, következik, hogy Isten létét is be lehet
