Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
A kalocsai főgimnázium bölcseleti köre - Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
VEGYESEK. 211 piramisai nem állhatnak nyugodtabban, mozdulatlanabbá, mint a mi növendékeink és talán csak annyiban nem válik be a piramisos hasonlat, amennyiben felső testük a nagy jámborságtól hetedrétűen kunkorodott össze. A légy röpü- lését meg lehetne hallani tőlük, oly némák, oly mozdulat- lanok, csak néha-néha hallatszik egy mélységes sóhaj a keblek mélyéből, de profundis ... és pedig feltűnően mindig azon az oldalon, melyiken a spiritualis úr ült! Körültekinteni ugyan egyik sem mert, földre volt szegezve valamennyinek tekintete, csak néha-néha végzett egy-egy elipszis-alakú pályafutást szemük golyója a moz- dulatlan szemüregben, melynek fokus-pontja alkalmasint valamennyinél Exterius úr ülőhelye volt ! Imába mélyedtségük bámulatos volt. Mialatt az evangéliumot énekelték — pedig jó torkú theológusok voltak akkortájt, kik asszisztálni szoktak ! — a kisszeminaristák- nak alig fele állott csak fel, hogy megadja a tiszteletet az evangélium isteni szerzőjének ; ki is csodálná ezt, midőn mélységes áhítattól táplált lelkűk annyira elmerült az isteni titkok szemléletébe, hogy a külvilág hatásaival szemben egészen érzéketlenek lettek! De mennyire is gyönyörködött Exterius úr szentségtől áthatott ifjainak példás viseletén ; fáradozása méltó gyű- mölcsének tekinté ezt : merces magna nimis ! Pedig ugyan miféle gondolatok, miféle érzelmek jár- hatták keresztül-kasul azoknak az ifjaknak szívét, lelkét és elméjét csak a jó Isten volna a megmondhatója! 1 Nem hasonló-e Exterius úr módszere ahhoz a történet- hez, mely velem történt meg gyermekkoromban és mely bármily hihetetlennek látszik is, megtörtént a maga való- ságában. Szobaleányunk egyik hideg, téli napon leemeli 1 Egy régi-régi, de neves deák Írónál olvastam egyszer, liogy >>omnis simulatio, dum Falsas ostentat virtutes, veras extinguit ; et si semel in animum admissa est, ita alte sui formam ibidem impri- mit, ut vix eradi possit«. V. ö. Ohler : »Erziehungs- und Unterrichts- künde.« 6. Aufl. 185. S. 14*
