Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv
18 KASZÁS MÁRTON KAJMUND. Ugyanis minden képesség, azért mert képesség, cselekvéséhez viszonyítva szenvedőleges állapotban van, amidőn t. i. nem cselekszik. A második faja a szenvedőlegességnek abban áll, hogy értelmünk nem magától alkotja a tárgyak eszméit, hanem a külső világból veszi. Ezen másodikról van szó. — Tételünket nem nehéz bebizonyítani. Ha értelmünk aktív képesség volna, okozná nemcsak a létező, hanem a lehetőségi világot is. Ámde, ha a tényleges világ nem is végtelen, a lehetőségi vilá ; legalább egynémely irányban végtelen. Pl. a számtani sorozatot egytől kezdve a végtelenig folytathatom, mert jóllehet tényleges számtani sorozatom nem lesz végtelen, mindig tovább folytathatom a végtelenig, ami nem volna lehetséges, ha legalább képessé- gileg nem volna végtelen az a sor. Csakhogy ha végtelen a képességi, lehetőségi világ, az értelemnek is végtelennek kell lennie, mert különben véges lény végtelen okozatot hozna létre, ami képtelenség. Ezen végtelen sok lehető lényeg, pl. szám, nem akkor teremtődik mintegy értelmem által, mikor tényleg rágondolok vagy leírom, amint azt mindenki önként megengedheti, hanem szükséges, hogy az már benne legyen értelmemben. Ámde a tapasztalás azt mondja, hogy nincs bennünk végtelen sok lényeg, hanem legfölebb tanulás, olvasás stb. által tudunk magunkban lassankint több ilyen lényeget összehalmozni, de akkor sem értjük azokat egyszerre, hanem csak egymás után, tehát értelmünk nem végtelen, következőleg nem is tényleges. Ugyanezt mondja a helyes okoskodás is, mert az egyes lényegekről külön-külön van eszménk, amiből az ellentétes vélemény igazsága esetén következnék, hogy a végtelen sok lényeg végtelen nagy számot alkot ; ez azonban képtelenség, mert : multitudo infinita repugnat. Ezen érvelésünk ellen azt lehetne felhozni, hogy van bennünk végtelen sok eszme, csak nincs mindegyik öntuda- tunkban. Ezen ellenvetés azonban nem érinti előbbi érvelésünket, mert érvelésünk lényege az, hogy ha értelmünk aktív, egyszer- smind végtelen is, mert végtelen sok lehető lényeg van. Ámde,
