Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv
A LÉNV TAXI ÉRV. 17 A velünkszületett eszmék harmadik főképviselője Ros- mini, aki csak a lény-eszméről mondja, hogy velünkszületett, azon alapból indulva ki, mely szerint különben nem tudnák megmagyarázni Ítéleteink eredetét. Azonban ezen véleményt is helytelennek kell monda- nunk, mert Rosmini szerint is megvan értelmünknek elvonó és összehasonlító képessége, pedig ha ez értelmünknek megvan, épúgy megmagyarázhatjuk a lény eszméjének keletkezését, mint akármelyik másikét. Ha pedig több eszménk van, az összehasonlító képesség segítségével Ítéleteket is alkothatunk ; és mivel Rosmini szerint is azért kell elvetnünk a többi eszmék veliinkszületettségét, mert a lény eszméjével is ki lehet magya- rázni keletkezésüket, a természet pedig »nihil agit frustra«, Rosmini eszméjét is ugyanazon alapon vetjük el. Az értelem szenvedőlegessége. I. §■ Síivel értekezésünk végén sz. Anzelm érvét olyan for- mában fogjuk bemulatni, amely formájában bebizonyítja Isten létét, foglalkozunk értelmünk szenvedőleges voltával, mert csakis ezen alapon lehet Anzelm érvelését föntartani. Az értelemnek természetét illetőleg két teljesen ellen- tétes vélemény létezik. Az egyik a racionalistáké, a másik a többi bölcsészeké. A rationalista iskola Kanttal élén az értelmet lényegileg aktivusnak, ténylegesnek, tartja. Szerinte tehát az emberi ész képezi okát minden lehetőségnek és létezőnek. Nem azért tudjuk a tárgyakat, mert léteznek, hanem léteznek, mert megismerjük őket. A nem racionalista iskolák szinte egyhangúlag az ellen- kezőt állítják. Szerintük azért ismerjük meg a tárgyakat, mert léteznek, nem pedig megfordítva. Amennyiben érteke- zésünk kerete megengedi, megmondjuk és bebizonyítjuk nézetünket. Értelmünk lényegileg szenvedőleges képesség. Kétféle szenvedőlegességet különböztethetünk meg értelmünkben. Az első képességi voltánál fogva illeti meg. 2 Hittudományi Folyóirat. 1907.
