Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv

14

KASZÁS MÁRTON RAJMUND.

természetében volna meg. Pedig az eszmének legalább tiszta voltát fentebb eléggé bebizonyítottuk.

Továbbá ha az isteneszme velünkszületett volna, minél többen és jobban tanulmányoznák ezen eszmét, annál nagyobb egyöntetűségre jönnének a különféle értelmek. Az ok világos : A velünkszületett eszme ugyanis vagy megismerhető, vagy nem. Ha nem ismerhető meg, teljesen fölösleges létét elfogadni; ha megismerhető, világos, hogy mélyebb tanulmányozás jobban össze is hozza az elméket. A tapasztalat azonban mit bizonyít ? Már az ókor tudósai között is a legnagyobb véle- ményeltérést tapasztaljuk Isten létét és természetét illetőleg. Az újkori tudósokról meg jobb nem beszélni. Tehát az isten- eszme nem velünkszületett. — Ezen érvünk egyébiránt az összes többi eszmékre is áll.

Előadtuk nézetünket, amennyiben értekezésünk főcélja ezt megkívánja, és hisszük, hogy a mondottak elegendők arra, miszerint az ellenvetések megcáfolására térjünk át. Ez alkalommal is tekintettel leszünk arra, hogy nem célunk kimerítő értekezést írni az eszmék velünkszületettségéről, miért is inkább csak ezen nézet főképviselőinek érveit adjuk elő.

Descartes René azon alapelvből indult ki, melyszerint »a tapasztalásból lehetetlen értelmi ismereteket szereznünk. Mert az érzékek a külső tárgyakról csak azon viszony szerint tudósítanak bennünket, melyben azok testünkkel állanak, amennyiben t. i. azok vagy hasznosan, vagy károsan viszony- lanak testünkhöz. Azt tehát, hogy mik a testek magukban véve, azok érzéki képzelményeiből teljesen lehetetlen kiven- nünk. Ugyanazért teljesen hamis tétel az, hogy »cognitio intellectualis incipit a sensu«. Ebből azután a velünkszületett eszmék létét következteti. (V. ö. Stöckl : Bölcselet története. Második rész. Descartes.)

Descartesnak másik alapelve a következő : Lelkünk lényege a gondolkodás. Azonban képtelenség eszmék nélkül gondolkodni, tehát az eszméknek legalább egy része lelkünk- nek teremtésekor benne volt. (V. ö. Zigliara : Summa Phil. Psichologia Lib. IV. cap. II. de ideis.)