Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában

136

DR. PATAKY ARNOLD.

A rövid XVIII. zsoltár tizenkét versben csak össze- foglalja a XVII-nek egyes gondolatait.

A szétszórt nép összegyűjtése ismételten is előfordul e zsoltárgyűjteményben, nevezetesen erről szól az egész XI. zsoltár. Napkeletről és napnyugatról összegyűjti őket az Úr, a magas hegyeket síksággá teszi, a halmokat elűzi kedvük- ért, s az erdők árnyékukat kölcsönzik az utasoknak. A halottak feltámadásáról a XIV. zsoltár beszél; eszerint a jámboroknak a paradicsomban örök életük lesz, míg a gono- szók a pokolban örök kárhozatot szenvednek.

A zsoltárokban a messiási eszme igen határozott alakban nyilvánul meg. A Messiás világosan egy személy, Istentől csodálatos erőkkel felruházott király, ki tiszta a bűntől és szent, de mégis egészen világi uralkodó. Az itt rajzolt képből világosan láthatjuk, mennyire különbözött a zsidók ideális messiása Jézus Krisztus személyétől és életétől ; mily más az »igazságosság« fogalma Jézus tanításában és e zsoltárok- ban ! E költemények mélyebb betekintést engednek azon gyűlölet rugóiba, amely a farizeusok lelkét az Ür Jézus ellen eltöltötte, s amely annál hevesebbé lett, minél jobban erősí- tette Üdvözítőnk, hogy ő a megígért Messiás.

5. §. Mózes mennybevitele. (Assumptio Mosis.)

A régi egyházi írók igen sokszor említenek apokrif munkákat Mózes neve alatt.1 Szóban forgó iratunk, az »Assum- ptio Mosis«, latin kéziratban maradt fenn, s Ceriani fedezte fel Milanóban. Tizenkét fejezetre terjed, befejezése csonka. Kelet- kezése az első keresztény század elejére tehető 6—30 közé, mert a szerző azt képzeli, hogy Herodes fiai atyjuknál rövidebb ideig fognak uralkodni. A könyv egész szelleme igen jól meg- felel e kornak, midőn a látóhatáron Varus véres rendcsinálása lebeg, 8 a szerző még Antiocliusénál is kegyetlenebb üldö- zésre számít.

1 L. Kautzsch, Apokr. u. Pseudepigr. d. A. T. II. 31י. sk.