Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában
A Messiásról szóló felfogása főleg a X. fejezetben tűnik fel, de a kép teljessége végett a következőkben megadjuk az egész munka áttekintését. Midőn a zsidó nép Ammanba ér, a Jordánon túlra, Mózes érzi közel halálát s arra határozza magát, hogy jóslat- szerűen elmondja nemzetének egész történetét. Magához hivatja Józsuét s hozzá intézi szavait. A szentföldön bekövet- kező események képletesen vannak előadva, az évek száma az uralkodók számát jelzi. Majd leírja a babyloni fogságot, az onnan való visszatérést s a Seleucidák üldözését. E helyen igen kemény jellemzésben részesülnek a papok és az írástudók. A Makkabeusok fölkelésében sem talál dicséretre méltót ; a főpap-királyokban gonosztevőket lát. Ráismerünk Herodesre is, ki után fiai fognak uralkodni (I—VI. fej.). Itt végződik a történeti áttekintés; megfejthetetlen számcsoportok követ- keznek és oly jellemzések a nép vezéreiről, amelyek tökéletesen megfelelnek a farizeusok evangéliumi rajzainak. Úgy látszik azonban, hogy a szerző a farizeusokkal egy sorba helyezi a főpapokat és a szaddűceusokat is (VII. fej.). Majd az utolsó idők üldözésének leírását halljuk. A színe- zés Antiochus Epiphanes kegyetlenkedéseit tartja szem előtt, ezekkel festi a végső kor borzalmait, hozzátéve igazi római vonásként a keresztrefeszítést. A látnok úgy képzeli a dolgot, hogy Róma hithagyásra akarja kényszeríteni a zsidó népet, s ily módon iparkodik a vallási rajongást felébreszteni. Ekkor föllép a levita Taxon (»rendező«), és hét fiának azt a tanácsot adja, hogy bőjtöljenek három napig s a negyediken rejtőzze- nek el; mert jobb így meghalni, mint Isten parancsait meg- szegni. Nagy viták folynak, ki az a »Taxon«. Némelyek Rabbi Aqibhá-ra, mások Rabbi Jehuda ben Babá-ra vagy Rabbi Josua ben Chananjá-ra gondolnak, de mindezek jóval később éltek, mint amely időben iratunk keletkezett. A Messiást sem jelentheti; semmi messiási jelleg nem mutatkozik e helyen.1 Legvalószínűbb, hogy oly egyénről van szó, aki A ZSIDÓ THEOLOGIA MESSIÁSI ESZMÉJE. 137 1 L. Kautzsch, i. m. II. 326.
