Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában
A ZSIDÓ THEOLOGIA MESSIÁSI ESZMÉJE. 135 feltették fejükre a koronát, elpusztították Dávid trónját. De Isten lesújtotta őket, egy idegen elűzte a bitorlókat s egyúttal az ország lakóit is, ifjút és öreget egyaránt, kihur- colta a messze nyugatra׳; a főembereket kíméletlenül gúny tárgyává tette, a hitükhöz hü zsidókat üldözte, egyszóval mindenben a pogányok módjára járt el (1—20.). E szomorú helyzetben száll fel Istenhez a hő fohász, támassza fel a királyt, Dávid fiát, hogy Izrael fölött ural- kodjék ; övezze fel erővel, hogy megrontsa az igazságtalan uralkodókat és Jeruzsálemet tisztítsa meg a pogányoktól. Bölcsen és igazságosan űzze el a bűnösöket az örökségből, vasvesszővel verje őket tönkre, egyszóval semmisítse meg a pogány okát (21—25.). Ekkor a Messiás össze fog hozni egy szent népet, melyet igazságosan kormányoz és ítéletet tart az Istentől megszentelt nép törzsei fölött. Nem tűr meg benne igazságtalanságot, gonosz ember nem lakhatik köztük, mert ő ismeri Isten fiait. Törzsek szerint lakást ad nekik országában, sem proselyta, sem idegen nem lak- hátik többé velük (26—29.). A pogány nemzeteket igája alatt tartja, Istent meg- dicsőíti az egész világ előtt, Jeruzsálemet szentté és tisztává teszi, mint kezdetben volt. A népek a világ végéről eljönnek nézni dicsőségét, Izraelnek a szenvedéstől kimerült gyér- mekeit hozva ajándékul. A Messiás napjaiban nem lesz helye igazságtalanságnak, mert mindnyájan szentek és királyuk az Úr Fölkentje. Nem lóban, lovasban vagy fegy- verben bízik, sem aranyat és ezüstöt nem gyűjt a háborúra, i sem pedig a tömeg erejébe nem veti reményét a csata napján (30—33.). Maga az Úr az ő királya és reménye, s a pogányok remegve állnak előtte, mert örökre megveri a földet ajkai szavával és megáldja az úr népét (34—35.) () tiszta a bűntől, hogy nagy nép fölött uralkodliassék és az útból eltávolítsa a bűnöst. Isten ellen soha sem fog zúgolódni, hanem erővel és isteni félelemmel jól vezeti az Úr nyáját (36—41.) Ez a /׳büszkesége Izrael királyának, kit Isten kiválasztott; boldo- gok, kik azon napokban élnek és láthatják Izrael üdvét (42—45).
