Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában
122 DR. PATAKY ARNOLD. 4. A messiási eszmét az írástudók folytonos munkája egyre jobban dogmatizálta. Míg a prófétáknál a képes beszéd! és a szószerint veendő értelem gyakran egymásba olvadnak és alig választhatók szét, az írástudók mindent szószerint magyaráztak, összehozták a legkülönbözőbb adatokat, s így egyre jobban megállapították a messiási dogmatikát. A nép- bői egyesek többet, mások kevesebbet fogadtak el, teljes egyetértésről nincsen szó. Megjegyezzük, hogy a főgondolatot mindenkor a nép jövendő nagyszerűségébe vetett bizalom képezte, ez az alapja a jövő rajzának. Bauer Brúnó, Volkmar és Hojtzrpa.nn azt hiszik, hogy a messiási eszme a Krisztus előtti utolsó századokban szinte teljesen elaludt, s csak Jézus fellépése hozta megint életre. Holtzmann szerint a későbbi messiási eszme, melyet az írás- tudók iskolaszerűén terjesztettek, annyiban különbözik a prófétáktól hirdetett messiási eszmétől, hogy a próféták csak akkorra várták a messiást, amiután Isten döntő csatában maga megsemmisítette az ellenséges hatalmakat, míg a későbbi felfogás szerint a Messiás azért jelenik meg, hogy törvényes alakban ítéletet tartson. Állítása ez utóbbi részében igaz, de tévedés azt hinni, hogy a messiási remény valaha elaludt volna. A nép jövő boldogságába vetett remény, a messiási eszme- nek ez a legáltalánosabb alakja, minden korban megtalálható ; Jézus korában meg épen igen erős volt a messiási király várása.ו* * Értekezésünket két részre osztjukÄz elsőben történeti sorrendben mutatjuk be a messiást eszme fejlődését a Makkabeusok korától kezdve a szentiratokból, az apokrif irodalomból és egyes történeti adatokból lj a másodikban pedig rendszerbe foglaljuk a zsidó theológia messiási gondo- latait Jézus Krisztus és az apostolok korában.
