Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege

SZ. JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK JELLEGE.

jßgfl^jöBB mint félszáz pünkösd jött meg és el is ment azóta. Ili gpj hogy Péter apostolfejedelem az első pünkösdkor megJ kezdette az ige hirdetését.1 A tizenkettő azóta elhordta a szélrózsa minden irányában az örömüzenetet, Krisztus evangéliumát. Hol és hogyan működött mindenikök, arról nincsenek kimerítő adataink. Az »Apostolok cselekedetei«-n és levelein kívül csak Eusebius IV. századbeli történetírónál találunk némi rövid értesítést a működésökről.1 2 Elég az hozzá, a 80־as években a római birodalom minden tája felé vannak keresztény községek. Maga Róma hemzseg a kérész- tényéktől. Néró fáklyáinak és egyéb kegyetlenségeinek az áldozatai új testvéreknek adtak életet. A kicsiny mustár- mag terebélyes fává nőtt ; a pünkösdi Szentlélek kegyelme megáldotta az apostolok munkáját. Sokan, nagyon sokan befogadták az ő igéiket és megkeresztelkedtek az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében.

De máris férgek rágódnak a fán ! Amint kibújt, íziben ellepték, amint nőtt, úgy szaporodtak rajta. Nincsen az már máskép ! Nincsen fa, hogy meg lehetne védeni ellenök, hiszen maga a fát éltető levegő van telve bacillussal. Nincsen igazság, hogy ellenkezésre ne találjon az emberek között, így történt a Krisztus tanításával is. Az apostolok hirdette

1 Ap. Csel. 2, 14—36.

2 Euseb. Historia ecclesiastica II., III., V.