Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege
294 TÖTTÖSSY MIKLÓS. ige sok helyütt a nép eddigi vallási viszonyainak befolyása alatt módosult, sőt meg is romlott. Zsidók és pogányok más-más szemmel nézték. Jézus személyéről, élete történe- téről és hivatásáról is a legképtelenebb felfogások mentek át a köztudatba. Ellenséges zsidók, az apostolok csodatévő erejét megkívánó beteg lelkek, nagyravágyó nyugtalan szel- lemek hintették a konkolyt. Sz. Pál apostolnak a maga 14 leveléből és az »Apostolok cselekedeteidből meglehetősen ismert működése festi ilyennek a helyzet képét, tehát nem kigondolt rajz ez ! Az igazság megvédése és a hűség megőrzése csakhamar szükségessé tette Jézus életének és tanításainak megrögzí- tését. Ez nem enged oly könnyen az ide-oda formálásnak, így keletkeztek a synoptikusok evangéliumai. A palesztinai zsidókeresztények apái oly vakmerőén szálltak szembe Jézussal, — nem csoda tehát, hogy maguk is rászorultak Máténak oly következetesen idézett ószövetségi bizonyíté- kaira Jézus küldöttsége mellett. Az ószövetségi lánglelkű evangélistájának, Izaiásnak 35. és 61. fejezeteit akarja illusz- trálni a Jézussal, ki »járt-kelt jót cselekedvén«.1 Sz. Márk meg nem ugyan történeti időrendben, hanem úgy, amint Pétertől hallotta, a római keresztények számára foglalta írásba Jézus tanítását. Sz. Lukács pedig már kifejezetten is elmondja evangéliuma előszavában, hogy a sok más író után ő akarja, »ki mindennek elejétől fogva szogalmasan végére járt, rendben megírni«,1 2 azt, amit eddig csak élőszóval hirdettek az Űr igéjének szolgái. Szavaiból határozottan kivehető, hogy ama »mások« iratai nem feleltek meg minden tekintetben, és hogy ő amazokénál megbízhatóbb és ponto- sabb evangéliummal akar szolgálni. A tévedések és szenvedélyek hullámzó árját azonban sem az ernyedetlen apostolkodás, sem az írott tanítás nem tudta mindenütt lecsendesíteni. Sőt az eddigieknél is vészé- delmesebb tévedések burjánoztak ki a régiek nyomában. 1 Pölzl tanár előadásai nyomán. 2 1, 3.
