Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
VEGYESEK. 671 Oly kérdés, melyre szükségtelen megadnunk a feleletet ! Mégis felmerülhet a kérdés, hogy in specie a kisszemi- náriumokban ajánlatos-e a lelkigyakorlatok megtartása ? Amit föntebb az elmélkedésről mondottunk, az áll a lelkigyakorlatokra is ! Ne tekintsük a kisszemináriumi ifjút, már csak csupán azért, mert szeminarista, »pap-jelöltnek«, kiben eo ipso meg- van a tökéletesebb élet utáni vágy és hivatás, hanem vegyük őt, ami a lelki életet illeti, teljesen világi számba ; ezt köve- teli a vallásos nevelés főelve is ! Ám látjuk, hogy a világi elem számára is szerte-széjjel tartanak lelkigyakorlatokat; így tanítók, hölgyek, középiskolai tanulók, egyetemi ifjak, sőt külföldön orvosok, ügyvédek, Belgiumban még katonák számára is ! És minő eredménnyel ? Bámulatossal ! Amit nem is csodálhatunk, ha számba vesszük a lelkigyakorla- tok mi volt j át és célját. Már most önként értődik a válasz : a kisszeminá- riumokból sem szabad száműznünk a lelkigyakorlatokat ! Hány ifjú kerül a kisszemináriumba, nem mondom kétes hivatással — hisz ez a még gyermek-ifjúnál nem baj ! — hanem ama megfontolt szándékkal, hogy középiskolai tanul- mányai végeztével faképnél hagyja az egyházi pályát !1 Azt mondják rá : csaló lélek ! Nemcsak csaló lelkek az ilyenek, nemcsak a szeminá- rium megcsalása terheli lelkiismeretüket, hanem ama szá- mos ifjúnak anyagi küzdése és vergődése, kiket kiszorítottak a kisszemináriumból, kiknek talán igazi hivatásuk lett volna az egyházi pályához és kik a szemináriumi élet mentőbárká- jában megőrizték volna hivatásukat és lelkűk ártatlanságát, de így a csaló lelkek által kiszorítva a szemináriumból, a világi életben eltántorodtak, elbuktak, talán örökre, mind- örökre ! De hány ifjúnak romlása függ össze ily »csaló lelkekkel« magában a szemináriumban, a többivel való kölcsönös érint- kezés révén is ! 1 V. ö. Kriér : Der Beruf c. művét.
