Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
672 VEGYESEK. Mint a konkoly a búza között, mine a rothadt gyümölcs az egészségesek között, mint a farkas a bárányok között, olyan az ily csaló lélek többi társa között. Pedig hány ily ifjú lehet a kisszemináriumban, kinek — épen mivel szán- déka előre megfontolt — lelkén a bűn, a súlyos bűn állandó átka nehezül, hány lehet közöttük ilyformán a méltatlanul áldozó, hány az alapjában megromlott Júdás-lélek ? ! Mily üdvös az ilyenek számára egy riadó, egy lelki megrázkódtatás, mely őket a habitualis bűn siralmas álmából fölriassza, magábatérésre indítsa, új lelki életre keltse ! Erre jók a szemináriumi lelkigyakorlatok ! »Hány bűnös térne meg s válnék egész más emberré — mondotta egy angyalszívű lelki vezér és püspök — ha csak egyszer is időt és fáradságot venne magábaszállni s az örök igazságokat, a halált, ítéletet, poklot csendes magányá- ban lelke igazában fontolóra venné I«1 Hányszor tartsunk szentgyakorlatot ? »Saltem semel in anno !« feleli szalézi sz. Ferenc 1 2 általánosságban, minden- kire vonatkoztatva ! Semel : tehát egyszer bizonyosan ; saltem : tehát jobb ha kétszer tartjuk őket, amint ez szokásban is van kisebb papnevelői intézetekben. Mikor tartsuk a szentgyakorlatokat ? A szokás külön- féle. Néhol vele kezdik az évet, másutt október elején vagy végén, ismét másutt karácsony táján tartják az első szent- gyakorlatot, a másodikat pedig hús vét idején. Én részemről csak az első szentgyakorlat idejéről aka- rok szólni, illetve hozzászólni ahhoz a sokat hánytorgatott kérdéshez, üdvösek és hasznosak-e az év elején tartott szentgyakorlatok ? Kétféle vélemény merült fel és úgy látszik, növekedőben van azok száma, kik a fölvetett kérdésre tagadólag akarnak felelni. Én részemről nem ugyan Rousseau-féle feltűnési vágyból, sem ellenmondási viszketegségből, hanem nagyon 1 Nogáll I.: »Szentek Tudománya«. Nagyvárad, 1897. 191. o. 2 Introductio ad vitam spiritualem. Pars X. c. 1.
