Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Pataky Arnold: Üdvözítőnk nevei az újszövetségi Szentírásban

ÜDVÖZÍTŐNK NEVEI AZ ÚJSZÖVETSÉGI SZENTÍRÁSBAN.

647

megváltónkká Jézus, hogy magát érettünk föláldozta s mennybemenetele után is állandóan közbenjárónk maradt az Atyánál.

Jézus maga többnyire »az ember fiának«, vagyis a szó igaz értelmében vett embernek mondja magát,1 néha »fiú«-nak,1 2 s ez esetben a mennyei Atyához való viszonya jut kifejezésre. Kortársai rendesen »úrnak« vagy »mesternek« hívják. így »úrnak« nevezi a bélpoklos,3 a százados,4 tanítványai,5 Jairus,6 Márta, Mária;7 »az úrnak« mondják a tanítványok egymás között is.8 »Mesternek« rendesen a farizeusok és írástudók hívják,9 de néha az apostolok is.10 11 E szót szent János nem fordítja le, hanem megtartja a héber »rabbi«-t.u Elvétve az első és második evangéliumban is előfordul e kifejezés.12 Néha Dávid fiának is mondják,13 Nathanael és a tömeg az ünnepélyes bevonulásnál Izrael királyának.14 A kereszt felírása is a zsidók királyának nevezi.15 Az »úr« (xvqio?) fordítása az aram ־ffl-nak, s Jézus kortársai szájában nem egyéb egyszerű megszólításnál; mennybemenetele után azonban e szó lassankint sokkal magasztosabb értelmet nyer. Már sz. Péter16 első beszédében mondja, hogy Isten a megfeszített Jézust »úrrá« és messiássá tette, sz. Pál leveleiben pedig e szó egyjelentésűvé lesz

1 Mát. 8, 20; 17, 23. Luk. 7, 34. 9, 44; 12, 8. stb.

8 Luk. 10, 22 ; Ján. 13, 13. stb.

8 Mát. 8, 2.

4 Mát. 8, 6. 8.

6 Mát. 8, 25. Luk. 9, 54; 10, 17.

6 Mát. 9, 18.

7 Ján. 11, 21. 32. stb.

8 Ján. 21, 7.

9 Mát. 19, 16. Márk 10, 17. 20. Luk. 7, 4L

10 Márk 9, 38. Luk. 5, 5. 20, 21. 28.

11 Ján. 1, 38. 49. 3, 2 ; 6, 25.

78 Mát. 26, 26; Márk 9, 5; 11, 21.

78 Mát. 20, 30. 31 ; 21, 9. Márk 10, 48. 49.

74 Ján. 1, 49 ; 12, 13. Luk. 19, 38.

75 Mát. 27, 37. Márk 15, 26. Luk. 23, 29.

78 Ap. Cs. 2, 36.