Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében
640 KURCSY VENDE!,. Ez időtől fogva a szabad római hazafiúi kötelességnek s így erénynek is tartotta, rabszolgáinak lehető legnagyobb elnyo- mását. Kegyetlen törvények hozatnak ellenök, melyeknek szigorú végrehajtása Caesar és Octavius idejében az utolsó reménysugarat is kiöli szivükből s már-már maguk is elhiszik, hogy ők másra nem alkalmasak, mint hogy uraik szolgá- latára akarat nélküli gépek legyenek. S ekkor a teljes reménytelenség idejében, mikor már nemcsak jogosnak, hanem lehető legszükségesebbnek is tűnt fel ez átkos intézmény, mikor már a rab is lemondott szaba- dulási reményéről, a Názárethinek apostolai megjelennek a világ színpadán s a többi különös tan mellett védelmükbe fogadják a szerencsétlen rabokat is ; hangoztatják azoknak emberi méltóságát, testvérül mutatják be őket uraiknak s köztük minden különbséget elvetve tanítják : non est servus, neque liber . . . Omnes enim vos unum estis in Christo Jesu (Gal. III. 27.).1 Nem szakítják ugyan el egyszerre azon kötelékeket, melyek őket uraikhoz fűzik ; ezt nem teszik már csak a szolga saját érdekéből sem, hogy esetleg még nagyobb nyomorba ne taszítsák őt; inkább uraik iránt enge- delmességet kívánnak tőlük : servi obedite dominis carna- libus. (Eph. 6. 5.) De ezen engedelmesség csak addig mehet, míg Isten törvényét nem érinti, mely sokkal fennsőbb bármi- féle ember akaratánál s amikor is, mindezen tisztelet dacára, mellyel uraik iránt viseltetni tartoznak, inkább kell enge- delmeskedniök Istennek mint az embereknek. Ily formán biztosítják számukra a benső személyes szabadságot még az erőszakkal szemben is. Teljesen megszűntetnek egyszerre minden különbséget úr és szolga között a legszentebb helyen, a templomban, az oltárnál, sőt mi több, itt a szegényeknek adnak elsőséget. S amikor a hamar bekövetkezett üldözések a szolgák osztályából is számtalanokat öveznek fel a kérész- tény vértanuság koronájával, akik mint a szent hit hősei és 1 1 Lásd Dölling. i. m. 673—679., 704—713. ; Balmes Protes- tantismus u. Kath. Regensburg 1888. I. 156., 178. Hetting. i. m. V. 321. ss. Weiss, Weltgesch. III. XXXIX. ss. Weiss, Ap. I. 418., 518. 1., II. 723. s. III. 156. stb.
