Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében
hősnői lesznek követendő példaképekül állítva urak és sze- gények elé egyaránt, megértheti mindenki, hogy az új vallás a rangi és születési különbségeken felülemelkedve csakis az embernek benső értékét, érdemét nézi s eszerint biztosít jutalmat, örök életet, szentségi dicskoszorut mindenkinek, aki magasztos tanai szerint él. Ily tan mellett már nem létez- hetik rabszolgaság, nem, legalább a régi pogány értelemben. De segédére jön az új tan még másképen is e szegény, elnvo- mott osztálynak. Helyzetének megvetettsége az ó-világ munkaszégyenének volt nem kis mértékben kifolyása, amelynél fogva a szabad néhány privilegizált foglalkozáson kívül minden munkát lealjasítónak tartott és épen ezért szolgáival végeztetett el. A szabad görög és római kétségbevonhatatlan kiváltságnak tartotta a semmittevést. A kereszténység apostolai azonnal kikelnek e felfogás ellen. Emlékbe idézve az elfelejtett, régi szót : arcod verejtékével keresd meg kenyeredet, nemcsak szóval, hanem példával is tanítanak, amennyiben még az igehirdetés közben is a megvetett kézi munkával szerzik meg saját számukra a szükségeseket ; elmondják, hogy az Ür is megszentelte a kézi munkát, mikor szentséges kezei József műhelyében faragtak-véstek ; vitatják, hogy minden kérész- tény embernek kötelessége munkálkodni, mert csak így lehet hasonló Ahhoz, aki az Atyával folytonosan munkálkodik ; de sőt az új, keresztény felfogás jelmondatát is elhangoztat- tátják már : aki nem dolgozik, ne is egyék. (2. Tess. 3. 10.)1 A szabad visszaadatik mezejének, mint kézműves műhelyének, s szolgáival egysorban végzi munkáját. Nincs foglalkozás, mely rá nézve megbecstelenítő lenne, csak amelyeket vallá- sának erkölcsi szabályai tiltanak. Életfeladata megegyezik szolgáiéval ; az »imádkozzál és dolgozzál« őt ép úgy kötelezi mint ezeket, sőt ő neki, mint családfőnek, még több gondja van, mert felelőssége sokkal kiterjedtebb. Aki azelőtt, saját korlátlan akaratát írta elő rabszolgáinak erkölcsi szabályul, 1 1 Lásd Döllinger : Christenthum u. Kirche, Regensburg 1868. 403. s. A KERESZTÉNYSÉG KOVÁSZA AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBEN. 641
