Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében

ajánlkoznak az idegen számára, s mindegyik azt állítja, hogy egyedül ő ismeri csak a helyes irányt és szidalmazza a többit, kik hasonló módon igyekeznek magukat vezetékül feltolni.1 Már pedig a tapasztalás szerint semmiféle magisterium dis- sonum nem képes erős meggyőződést eredményezni, még más kérdésekben sem, nem az oly fontos vallási kérdésekben, amelyek körül e viták folytak. Hogy egyebeket mellőzzünk, még Isten lényegének és létezési módjának kérdésére sem tudtak még ugyanazon egy iskolában, a stoikusoknál sem, megegyező feleletet adni, mert míg Zeno az éthert hirdeti istennek vagy a mindent átható tüzet, addig Kleanthes a napot tartja annak. Erre vonatkozólag mondja oly találóan Cicero, miután a különböző nézeteket előadta : ita cogimur dissensione sapientium dominum nostrum ignorare, quippe qui nesciamus, soli an aetheri serviamus.1 2 Ide járul azon nagy ellentét, mely a bölcselők tanítmánya és életmódja közt fennforgott, mely körülmény még abban az esetben is képtelenné tette volna őket a valláserkölcsi élet szebb irányi- tására, ha egymás közt megegyeztek volna is, amint tényleg sokak előtt, kik komolyan keresték az igazságot s remélték is annak szavait egyik vagy másik mesternek ajkáról hallani, hamis hízelgésük, hiúságuk, pénzvágyuk és erkölcstelenségük miatt a megvetés és utálat tárgyaivá lettek. Kapzsiságuk, írja Aristides, kielégíthetetlen, a másét elvenni szerintük vagyonközösség, másokra irigykedni filozófia, nyomorult kol- dús voltuk pedig pénzmegvetés. Ök, kik mindenkivel szemben oly büszke megvetést mutatnak, csúsznak-másznak a gazdagok előtt, sőt még ezeknek szakácsai előtt is. Egész erejök a sze- mérmetlenségben és gáncsolódásban áll.3 S ez nemcsak a bölcseletnek, hogy úgy mondjuk, közlegényeiről áll, hanem még olyanakról is, akik szép eszméik és gondolataik vagy egyéb tulajdonságuk miatt a régi világban előkelő helyet töltöttek be. Hogy Sokrates, Plato s a rómaiaknál a szigo­1 Döilingernéf i. m. 606. 1. 2 Acad, prior. II. 41. 3 Hettingernél i. m. II. 69. A KERESZTÉNYSÉG KOVÁSZA AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBEN. 619 40*

Next

/
Oldalképek
Tartalom