Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Végh Kálmán Mátyás: A Genezis kultúrája és az ember kultúrájának láncolatos összefüggése
586 YÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS. kovásszal készítettek. Mindez igen szépen csoportosul egy- más mellé azon alkalommal, mikor Ábrahám fogadta az égi vendégeket Mambrében. »Egy kevés vizet hozok — mondja nekik — és mossátok meg lábaitokat és pihenjetek meg a fa alatt. És egy falat kenyeret teszek fel, hogy megerősítsé- tek szíveteket. Siess, — mondja Sárának — gyúrj három mérték lisztlángot és készíts hamuban sült pogácsákat«.1 Azután a »csordáshoz fut«, elhozza a legjobb gyenge borjút 2 és szolgájának adja elkészítés végett. Vajat is hoz és tejet a borjúval; elkészíti, elébök teszi és megáll mellettük a fa alatt, míg esznek. (18, 4—8.) A fő étkezés ideje, úgylátszik (31, 54.), este volt ; Ézsaut is bizonyára ily tudattal küldte Izsák vadászni, hogy estére neki elkészítse a kedvenc eledelt. Különben a meleg éghajlat is indokolttá tette az esteli étke- zést. Az étkeket nem asztalról, hanem, mint a mai keletiek, földön ülve valamely csekély emelvényről fogyasztották el. Az étkezésnél a kor szabta meg egyenrangúak között az első- séget (43, 33.). Szövőszék, gabonaőrlők, csont, bronz vagy vastűk, fonalak, orsók, mindenféle cserépedények, rézüstök, sőt arany-, ezüst- és rézedények, óneszközök (24, .53.) bizonyára megvoltak náluk, mert a karavánkereskedés és a kultúra egyidejű. A bort is jól ismerték ; Lótot leányai bor által hoz- ták öntudatlan állapotba (19, 32.) ; Izsák, midőn Jákobot megáldotta, áldásában gabonát és bort (27, 37.) esdett szá1 Nem érdemtelen e többször is előforduló bibliai kifejezés arra, mit kelljen értenünk a hamuban sült pogácsák alatt ? Hamu közé tett, bekormozott, szurtos pogácsák nem érdemelték volna meg, hogy velők a vendégeknek kedveskedjenek. Valószínűleg itt is olyan edényt kell értenünk, minőnek nyitjára Vosinszky apát régészünk akadt a gróf Zichy Jenővel tett keletázsiai utazásai alkalmával. Ez edények nagyobb, vastag cserepű fazekak ; belsejükbe cserépből felfelé álló kajmók vannak égetve ; ezekre nyomják reá a sütendő, pogácsa alakú tésztákat, mire a fazekat forró hamuval köriilrakják és a süteményt kisütik. Hasonló edények nálunk is általánosan ismert régiségi tárgyak, de rendeltetésüket a legújabb időkig nem ismerték. Ilyenek a pátriárkák háztartásában is voltak bizonyára. 2 Borjút ; pedig elég lett volna bőven egy bárány, gödölye is ; hogy a legértékesebb pecsenyével teljesen kifejezhesse mélységes tiszteletét és vendégei feletti nagy örömét.
