Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Végh Kálmán Mátyás: A Genezis kultúrája és az ember kultúrájának láncolatos összefüggése
A GENESIS KULTÚRÁJA. 587 mára ; sőt nagy szerepet is játszott a bor. Izsák is borral öntötte le Jákob ízes falatait. József pedig együtt mámoroso- dott meg testvéreivel, mikor őket másodszori út jók alkalmá- val megvendégelte. A folyadékokat tömlőkben tartották, melyeknek hajdanta annyira nagy szerepe volt, hogy folyón való átkelésnél, tutajok alá egyetemesen használták. Jó— illatú füstölőszerek, általán illatszerek dolgában sem szűköl- ködtek a pátriárkák, mint ez azon ajándékokból kitűnik, melyeket Jákob fiai, midőn másodszor mentek Egyptomba gabonáért, magukkal vittek. Ezek fenyűviasz vagy balzsam, illatos famézga (tömjén), mirhazsenge, terpentin. (43, 11.) Ha pedig ezeket ajándékba küldte Jákob, házatájékának fel- derítésétől sem sajnálta. A tűz, e minden tekintetben nagyfontosságú tényező, mint Izsák feláldozásánál látjuk, külön edényben lehetett, melyben hamu között őrizték a zsarátnokot. (22, 6.) A pátriárkák foglalkozása bár per eminentiam az állat- tenyésztés volt, de azért az ősfoglalkozások mindenikét gyako- rolták, de csak házi szükségletre. Valahányszor vagyonukról szólnak, meg sem említik gabonakészleteiket, boraikat, gyümölcseiket, de annál inkább elsorolják lábas- jószágaikat. A szó szoros értelmében pedig juhásznép voltak, mely sze- líd, békés foglalkozás szépen összeillett isteni hivatásokkal. Nem Ezsaut az ügyes vadászt és szántóvető embert, hanem a szelíd, juhászkodó Jákobot szemelte ki az Űr az ígéretek letéteményesének. Midőn Egiptomba mennek, József pász- torok, különösen pedig juhászok gyanánt mutatja be testvéreit fáraónak. Mikor pedig fáraó előtt kihallgatásra megjelentek, fáraó ezen kérdésére: »Mi a ti foglalkozásotok?« kategorice felelik : »Juhpásztorok vagyunk . . . mint atyáink is.« (46, 32—34 ; 47, 3.) Sőt fáraó is őket tette meg barmai pásztorai- nak (47, 6.), vagyis az előzményeket összevetve királyi juhá- szoknak, mert az egiptomiak utálták a juhpásztort, tehát a juhászatot is. (46, 34.) Midőn Mózes elszámolja előbb Ábrahám gazdagságát, legelső helyen említi juhait, mint vagyona leg- lényegesebb alkotórészét: »Valának Ábrahámnak juhai és ökrei és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstény szamarai és 38*
