Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Végh Kálmán Mátyás: A Genezis kultúrája és az ember kultúrájának láncolatos összefüggése
A GENESIS KULTÚRÁJA. 585 pusztulása után ugyanis Lót »fölméne Szégorból és a hegyen lakék . . . egy barlangban« (19, 30.), talán mint az Édenből kiűzött Ádám és nyomorgó ivadékai eleinte. Cselédségét tekintve Abrahám korának hatalmas embere volt; egy sorban állt az akkori városok királyaival, kikkel egyenlőrangú alaknak tűnik fel; Lót megszabadítására 318 válogatott szolgáját állítja hadba és megveri a Lótot fogságba- ejtő királyokat. Nákor előtt is dicsekedve mondja a leány- nézőbe ment szolga, hogy az »Úr igen megáldotta az én Uramat ... és adott neki . . . szolgákat és szolgálókat«. A cselédség pásztorokból, hajcsárokból, külső, belső szol- gálákból állott épen úgy, mint ma is berendezve látjuk a nagyobbszabású, mezei háztartásokat. A rabszolgaság, mint valamennyi keleti népnél, a pátri- árkáknál is dívott. Részint a háznál születés, részint pénzen vétel (17, 12, 23.), részint hadi fogság (14, 21.) által jutottak az emberek rabszolgaságra. Az események azonban azt árulják el, hogy ez emberek sorsa elég jó volt, mert hűek és meg- bízhatók, kivált akik már a háznál születtek. (14, 14.) Ami a, Genesis alakjainak életmódját illeti, épen nem volt olyan egyszerű, mint elgondolnák hamarosan. Míg a hitves és a szolgálók a háztartás ezerféle ága-bogával foglalatos- kodtak, a pátriárka cselédsége után nézett, szövevényes diplomáciai összeköttetéseit tartotta fenn békés lakásának, terményei piacának, házassági ügyeinek, vállalatainak, üzleti szorgoskodásának érdekében. Abrahám Mambre völgyében szövetséget köt Eszkol- és Anerrel, még pedig igen szoros, véd- és dacszövetséget (14, 13—24.) ; egyezkednek kútra, földre, sírhelyre. A napot bár munkában tölti, de elég kénye- lemben élnek, hogy lépéseiket higgadtan átgondolhassák. Sátoruk ajtajában (18, 1.), lombos fa árnyékában (18, 4.) hűsölgetnek a nap rekkenő hevében, hol nyugodtan szövik terveiket. Eledelök egyszerű, de egészséges ; a nyájak teje, húsa, vaja, pogácsák, méz, olajbogyó, datolya, mandula, szőllő képezték táplálékaikat. Mint ma is, kedvenc étel volt a fiatal bárány, borjú, kecske húsa, melyet kivehetőleg pörkölve, a mai tokány módjára élveztek. Ismerik a kenyeret, melyet Hittudományi Folyóirat. 1906. 38
