Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Végh Kálmán Mátyás: A Genezis kultúrája és az ember kultúrájának láncolatos összefüggése
A GENESIS KULTÚRÁJA. 579 És most a már ismert történelmi tényeket elősorolva, a következőképen okoskodhatunk : Tény, hogy Kaldeában egy ősműveltség szunnyad, mely- nek tulajdonosát szumér népnek ismerte még eddig a régészet. Tény, hogy e nép sem babiloni, sem asszír s általán nem a mai közfelfogás szerinti szémita nyelven beszélt, hanem hajtogató, ragozó nyelven, melynek grammatikája, sok szava a turáni, sőt japáni, kínai nyelvhez hasonlít, és igen sok szava megvan a mi turáni magyar nyelvünkben is. Tény, hogy e nép észak- keletről vándorolt be. Tény, hogy e népet a délnyugatról bevándorolt és a mai szémita nyelveket beszélő nép hódította meg, de kultúráját megtartotta, vallását pedig átvette, de utóbb sámán vallássá alakította. Tény, hogy ilyen hódítónak Hammurabbit ismeri a történelem eddig, kinek nevében Cham neve benne van. Nem lehetetlen tehát, hogy a ma vulgo szémitának tartott nyelv khámita, aminthogy rokon tényleg azon népek nyelveivel, kik a Khám ivadékai által megszállt vidékeken laknak. Midőn tehát Ábrám isteni sugallat folytán elhagyja a bálványimádásra sülyedt Kaldea Úrját (Úr = Ir = Er = Őr = város), elhagyta ősei nyelvét és mint honn maradt vérei utóbb a hódítók nyelvét, ő is eltanulta a közön- ségesen használt nyelvet, mely, mint fentebb említém, az Amarna-korban közhasználati, nemzetközi nyelve volt Elő- Ázsiának. Vagyis az őspátriárka anyanyelve csak oly könnyen lehet a mai turáni, mint a mai szémita, amely utóbbi elnevezés ezek szerint lucus a non lucendo is lehet. Az a körülmény, hogy ugyanezen nyelvet beszélték a későbbi hódítók, a biblia által kétségtelenül Szem ivadékainak megjelölt elemiták, aramok, stb., kikről fentebb szóltunk, mitsem változtat a dolgon, mert történelmi tény, hogy a nyelvet csak oly könnyen elcserélheti a hódító, mint a hódított ; minden a számaránytól és a hódítás körülményeitől függ. Testalkat tekintetében alig tudunk a pátriárkákról vala- mit. Egyet azonban bízvást állíthatunk, hogy tudniillik a zsidók szemei sárgák, topáz színűek voltak. Judáról ugyanis ezt a jellemző nyilatkozatot mondta az atyja, midőn meg- áldotta : »Szemei szebbek a bornál és fogai fehérebbek a
