Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Végh Kálmán Mátyás: A Genezis kultúrája és az ember kultúrájának láncolatos összefüggése

580 VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS.

tejnél«. (49, 12.) Minthogy pedig a bort egyszerűen szűrték taposás vagy bornyomó zsákban való csavarás által, mely úton jobbadán topázszínű bort készítenek, önként követ- kezik, hogy Jákob ettől vette hasonlatát.

Ami Ábrám vallását illeti, természetes, hogy a legtisztább monotlieismus volt, mely esetleg családi hagyomány útján természetszerűleg, de isteni hozzájárulással is megmarad- hatott a pátriárka törzsében, mely egyenes leszármazója volt Szemnek, kit fentebb az igazi vallás letéteményesének ismertünk meg. Megmaradhatott ez annál inkább, mert ma is megtörtént, hogy a századokkal előbb hirdetett, de utóbb vérébe fojtott katholikus vallást az újabb hittérítők eredeti tisztaságban fedezték fel Japán egyik-másik falvában ; sőt magok e titkos katholikusok examinálták meg a hittérítő- két a pápa elsősége és az eucharisztia tana felől, mikor közé- jük mentek.

Nagyfontosságú, hogy a Genesis pátriárkáiról tiszta képet alkothassunk magunknak, annak meghatározása, hogy milyen helyzete volt Ábrahámnak és családjának azzal a kultúrával szemben, mely hatalmas kortársa, Hammu- rabi kormánya alatt fejlett ki ? Tökéletes képet még nem alkothatunk akkor, ha a mai sátorozó beduinok helyzetével hasonlítjuk őt össze, mert ezt a viszonyt még a leírások után sem ismerjük teljesen ; közelebb kell jönnünk, hogy a foga- lom kitisztuljon. Én hasonmását ennek a viszonynak abban a helyzetben keresem, melyet a mai földesurak és a városok, illetőleg a főváros között szemlélhetünk korunk romlottságát kivéve. Városi, korszerű kényelem a berendezésben, városiak- tói csak álmodott, jó mód a háztartásban, a világ nyavaly- gásától csak kevéssé vagy sporadice megzavart összhang az úr és cselédje között. Az úr vásárra jár, berándul a városi boltokba; ruháin kívül gonddal szerzi be fegyvereit; büszke paripáira, jószágaira, fogatára. Tekintélye elsőrangú, mert a város népe utána és utánok él. Ilyennek képzelem én Ábra- hám és rokonainak nemes, rokonszenves, tiszteletreméltó alakját kora kultúrájával szemben.

És most lássuk mindenekelőtt a költöző pátriárkát,