Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Maszárovits István: Kritikai tanulmány sz. Máté 27, 9-10-ről

KRITIKAI TANULMÁNY.

55

21, 4. tette, a hol Izaiás s Jeremiás jövendöléseit összekap- csolta. Semmitmondó az a bizonyíték is, amit V. Rose 1 említ, t. i. bogy az evangélista az ismertebb próféta nevét akarta kiemelni. Sz. Máté a zsidóknak szánta evangéliumát, kik a prófétákat a zsinagógában gyakran hallgatták, olvas- ták, egyszóval nagyon jól ismerték. Az evangélista épen a prófétákból bizonyított, tehát ilyen cselhez nem folya- modhatott. Ilyen magyarázatot kizár már a hermeneutika alapszabálya is.2

Ezek a vélemények sorolhatók az első csoportba. Láttuk, hogy egyik vélemény sem kielégítő, mindegyiknek sok ne- hézséggel kell megküzdenie. Vizsgáljuk most már a máso- dik csoport véleményét.

2. A második csoportba tartoznak azok a szentírás- magyarázók, kik semmikép sem akarják a mostani szöveget elfogadni, azt mondják, hogy a szöveget javítani kell.

a) Jeremiás neve később került az evangéliumba. Az evangélista általános frázist használt : Síd tov 1roog1;;ro1׳ mint gyakran szokta.3 Egyik másoló vagy tévedésből, vagy a Jeromos által említett apokrif-iratra támaszkodva, vagy mert valami hasonlóságot fedezett fel a jövendölés s Jeremiás szavai között, a szöveg szélére írta Jeremiás nevét, egy másik pedig magába a szövegbe csúsztatta.4

1 I. h. »S. Matthieu aurait mis tout le texte au compte de ce prophéte qui était plus connu et plus célebre.«- Schegg i. m. III. 10 : »Die Annahme einer Combination zweier Weissagungen ist die Frucht einer ungesunden Exegese, die gegen die ersten hermeneutischen Gesetze verstosst und wozu unser Evan- gelist nicht die geringste Berechtigung gibt ; denn nicht ein einziges Wort ist aus Jeremias in unsere Stelle übergenommen und sachlich liegen beide Weissagungen wirklich weit genug auseinander.«

■8 1, 22 ; 2, 5, 14, 22 ; 4, 15 ; 21, 4.

1 Maldonat : Comm. in Mt. (Ed. Moguntiae, 1874.) 602.1. s köv., Cornelius a Lapide (Ed. Parisiis, 1860.) XIV. 495.1. s köv., Lutteroth H.: Essai d’interprétation des derniérés parties de l’év. selon s. M. (Paris, 1876.) 455. 1., Migne : Cursus Compl. s. Script. (Paris, 1866.) XXI., 1215. 1. Ugyanezen véleményen vannak még Káldi György magyar