Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Végh Kálmán Mátyás: A Genezis kultúrája és az ember kultúrájának láncolatos összefüggése

568

"VÉGIT KÁLMÁN" MÁTYÁS.

olyan edényeket használ; alant pedig már nem pásztorok, de vagy földmívesek szántás közben vagy erdei vadat űző alakok szemlélhetők. E tábla tehát folytatása az előbbinek (ez is nippuri) és ugyanazon hatalmas egyén egyéb gazdag- ságáról beszél, mint a hogyan a későbbi assyr-babylon királyok frízekben, domborművekben, persze sokkal tökéle- tesebben, hirdették az utókornak csatáikat, vadászataikat, nem egyszer még konyháik berendezését is.

Állításom megerősítésére végül kiemelem, hogy mind- két cseréptáblán azonos az alakok orra, szeme s általán az arc ; hatalmas, hajlott orra van az úrnak, pásztornak, szolgának, mely a homlokból indul ki egyenesen ; úgynevezett tokos madárfiók szeme mindnek. Sőt nemcsak itt, hanem általán valamennyi szurnér emléken. Egy és ugyanazon typus, faj mindenütt, annyira, hogy habozás nélkül ki lehet mondani, hogy ha különböző hivatásban is, de azonos népről beszél mind, még pedig, mint említém, a szaktudósok egye- temes véleménye szerint az özönvíz utáni korszak szom- szédságából. Quod erat demonstrandum !

Eszerint tehát a szumérok Szem, Kám és Jáfet ivadékai! Heuréka ! Meg van fejtve a talány ! — Szinte ez a követ- keztetés tolul az ember elméjébe. Rövid válaszunk azonban erre ma még ez : Ilyet következtetni ma még elhamarkodott dolog lenne ; nem lehetetlen, mert a nyomok ide vezetnek ; a nevek különböző volta azonban nagy akadály. Ma még csak a következőket lehet állítani.

Tény, hogy a szurnér nép őshazája nem volt a Tigris és Eufrates alsó szöge, a bibliai Khaldea, hanem valahonnan kelet vagy északkelet felől szivárogtak be, még pedig nem rajostól, hanem apránként, fokról fokra építgetvén a Khal- dea néven ismert területen papi fejedelmek által kormány- zott városaikat téglákból, vályogból, de sohasem köböl. Ismer- ték a nemes fémeket, a bronzot és tudtak is vele bánni, a kagylóból, ékkövekből pompás kameákat faragtak; voltak lándzsáik, p. o. a 80 cm. hosszú, 14 cm. lapszélességű, hallal vagy oroszlánnal díszített, Gilgamosról nevezett lándzsa. A vasról nem adnak hírt az eddigi ásatások ; valószínű azon-