Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Irodalmi értesítő
418 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. Az őskereszténység a görög és latin pogány írók szemé- ben. Irta dr. Vargha Dezső. Esztergom. Buzárovits Gusztáv táv könyvnyomdája. 1904. N. 8.־r. 103 1. Vargha Dezső előszeretettel foglalkozik a keresztény- ség őskorával, hogy világosságot derítsen hitelődeinknek sok részben homályos viszonyaira. E cél lebegett szemei előtt »A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban« c. művé- ben (1901.). Most az őskereszténységet a görög és latin pogány írók műveiből vett adatokkal iparkodik megvilá- gítani. A pogány írók, különösen az első századokban, nagyon gyér felvilágosítást nyújtanak. Megvan ennek az érthető oka. A rómaiak a kereszténységet mint zsidó felekezetet eleinte lenézték s megemlítésre méltónak sem érdemesítették. De más, még pedig megható oka is van az adatok gyér voltá- nak. Az t. i., hogy keresztény őseink a hitöket becsmérlő iratokat Nagy Konstántin, II. Theodosius, I. Justinianus rendeletéi értelmében megsemmisítették, még pedig oly lelkiismeretességgel, hogy nemcsak a pogány könyvek, hanem a cáfoló iratok is legnagyobb részben a lángok mar- talékaivá lettek. A pogány írók a kereszténységet vagy lenézték, vagy kancsal szemmel nézték s így félreismerték. Hadd álljon itt erre vonatkozólag egy pár szemelvény. A rövid és gyér értesítések csak a II. század elején kezdődnek. Ifjabb Plinius jelentést tesz 111-ben Traján császár- nak a pontusi és bythiniai rendezetlen viszonyokról, s egy- úttal csodálkozva említi, hogy egy superstitio mindent eile- pett, mint valami járvány, nemcsak a városokat, hanem a falvakat és pusztákat is. Tacitus Annales XV. 44. alatt megemlékezik a kérész- tények kegyetlen üldözéséről Néró idejében. »Közülök Néró nagy sokaságot a maga és a nép mulattatására kivégezte- tett, miért is, bár bűnösök voltak és példás büntetést érdé- meltek, mivel nem a közjóért, hanem egyes embernek kegyet
