Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
alább a magyar nyelv használata a közös imák elvégzésében,1 mert mindamaz okok, melyek általában a közös imák ellen szólnak, többszörösen hatványozott mértékben állanak fönn a kis- szemináriumokban a latin nyelven végzett közös imák ellen ; míg ellenkezőleg, a közös imák összes rossz oldalai és káros következményei legalább a kisszcmináriumokban ad mini- műm redukálódnak a közös imádkozás magyar nyelve mellett. Azt hiszem, ezt bővebben bizonyítanom alig is kell! Nem régen történt ; véletlenül egy szemináriumi ká- polnába vetődtem, hol a praeoráló épen recitálta hangosan a latin nyelvű imákat. Szégyenemre legyen mondva, de én magam, — és ezt nem dicséretkép, de argumentumként emlí- tem — aki már theológus koromban folyékonyan beszéltem latinul, aki már latin művet is írtam és jelenleg is egy latin művön dolgozom : alig értettem a recitált imákból egy-egy mondatot. Hogy gondolhatjuk el tehát, hogy az a kisszemi- narista, mondjuk csak az első két évben, midőn talán még a latin nyelvtant sem tudja jól, szakadatlan figyelemmel hallgassa azt az imát, melyből erőlködve is csak alig ért meg egy-egy mondatot. Ily, az elöljárók parancsából latinul imádkozó növendék- sereg láttára nem kell-e okvetlenül az írás szavaira gondol- nunk : »Ez a nép szájával és ajkaival dicsőít engem, szíve pedig távol vagyon tőlem és engemet emberek parancsa és tudománya szerint félnek ?« 1 2 Akinek csak kevés gyakorlati lélektani ítélőképessége van, maga is érezni, tudni fogja és át fogja látni, mennyivel erővel teljesebb, mennyivel hatásosabb egy kisszeminarium- ban a magyar ima, melyet, hogy megértsünk, nem kell egy cseppnyit sem erőlködnünk, melyet egykönnyen, minden nehézség nélkül megértve, sokkal könnyebben át is tudunk érezni és sajátunkká tenni, mint a latin imát, melyet meg 1 De la Salle sz. János idejében a tanuló ifjúságot latinul imádkoztatták. A szent és hírneves nevelőnek és felülmúlhatatlan pedagógusnak első dolga volt a holt nyelvű imakönyveket kiragadni az ifjúság kezéből és helyébe francia nyelvűt (anyanyelvűt) adni. 2 íz. 29, 13. 394 VEGYESEK.
