Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
382 VEGYESEK. sülhessünk ; végre, hogy minden testi és lelki szükségben׳ lekönyöröghessük segítségét annak, kiről az apostol mondja : »Quod in omnibus divites facti estis in illo.« (I. Cor. 1., 5.) »Nincsen annyi csillag az égen, — mondja sz. Bona- ventura — fűszál a réten, csepp a tengerekben, amennyi áldás nyerhető a szentmise-áldozatból.«1 Kötelességünk ugyan csak vasárnap és ünnepnapon szentmisét hallgatni, de épen a szentmise hallgatásának célja, lelkünk megszentelése, kívánatossá teszi a szent misé- nek minél többszöri, ha lehetséges, naponkinti hallgatását. Én a mellett vagyok és maradok, hogy a kisszemináriumi növendék is ne csak vasárnap és ünnepnapon, de kivétel nélkül minden nap hallgasson szentmisét. Ennek helyességét — közvetlen szempontból Ítélkezve — senki sem kifogásolhatja ; de, ha mindjárt magam maradok is véleményem mellett, a mondó vagyok, hogy az eddigi szó- kás szerint a kisszemináriumokban igenis kifogás emelhető a mindennapos szentmise-hallgatás ellen. Egyedül az a tudat, hogy meggyőződésem a tapaszta- latban gyökeredzik, bárorít fel annak a tagadhatatlan igaz- ságnak nyilvánítására, hogy a kisszemináriumi növendékek mindennapos misehallgatásának — ismétlem, az eddigi mód szerint! — vannak jó, de a mellett rossz oldalai s követkéz- ményei is. Mindenekelőtt a naponkinti misehallgatást illetőleg tartanunk kell attól, hogy itt is vilescunt quotidiana, hogy a mindennápias köznapiassá válik. De ez még nem volna oly nagy baj ; nagyobb baj az, ha az ifjú a naponkinti szentmise-hallgatástól mintegy meg- csömörük, ami annál is könnyebben megtörténhetik, mivel a növendékek közül akárhány jött a szemináriumba minden hivatás, minden magasabb lelki tökéletesség utáni vágy, tér- mészetfölötti érzék nélkül, kik nem szívük sugallatát követve,, hanem csak engedve a kényszernek, sokszor hajlamuk eile- nére lépik át naponkint az Ür hajlékának küszöbét, szinte 1 Idézve Nagy Antal »Hitoktatók kézikönyvében«.
