Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
VEGYESEK. 383 már félve a perctől, melyben az intézet harangszava szent- misére hívja őket, melynek azután alig hogy meg tudják várni a végét.1 Nagy baj ez, és más komoly bajok okozója lehet ! Hogy mást ne említsek, ellenszenvet is nyerhet az ifjú a szentmise hallgatása iránt, úgy hogy később, ha kilépne a szemináriumból, megszabadulva a külső kényszertől, feléje sem néz már templomnak, misének ! Nagy baj ez, mondom, pedig egy reformmal bámulatos könnyen segíthetünk e dolgon. Sőt e reform a mellett, hogy ily nagy jelentőségű bajon egy csapással biztosan segít, más tekintetben is óriási, kiszámíthatatlan lelki haszonnal jár. E reform pedig az, hogy a vasárnapok és ünnepnapok kivételével engedjük meg a növendékeknek,2 hogy a szent- mise tartama alatt az imádkozáson és éneklésen kívül olvas- hatnak még valamely ájtátossági, aszkétikai művet vagy szentek élettörténetét, szóval oly munkát, mely alkalmas a lelket tökéletesbíteni, megszentelni, buzgóbbá, szentebbé tenni, szóval mint sz. Bernárd mondja: »szentül szórakoz- tatni«. Mielőtt persze e reformeszmét nyilvánítani mertem volna, a legnevezetesebb és legszigorúbb felfogású moralisták műveiben kutattam reformeszméim megengedettsége után, de sehol azt megtiltva, kárhoztatva nem találtam. Halljuk csak például a moralisták királyát : Liguori sz. Alfonzot: »Circa debitam attentionem ad missam — mondja3 1 Főleg ha még nem készültek el eléggé feladványukkal és szorongó félelmükben iskolai rémképek vonulnak el izgatott képze- létük előtt. Félnünk kell attól is, hogy még a hivatásuk magaslatán álló ifjak előtt is gépiessé, üres mechanizmussá válik a mindennapos szentmise-hallgatás ; egy örökös egyféleség képében tűnhetik ez fel nekik, elannyira, hogy náluk a szentmise-hallgatásnak a reális pre- zencián kívül más eredménye sem lesz, minthogy félórát eltöltenek, és amennyi kegyelmet nyernek a szentmisén való jelenlétökkel, annyit veszítenek közömbösségükkel, figyelmetlenségükkel, szán- dékos szórakozottságukkal. 2 Sőt gyengén buzdítsuk őket, de ne parancsoljuk ! 3 Mór. Lib. 3. n. 313.
