Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Notter Antal: A »Prima tonsura«
372 DR. KOTTER ANTAL. 3. A tonsura által megszereztetik az egyházi javadal- mák elnyerésére, illetőleg birhatására való képesség.1 4. A tonsura által megszereztetik az egyházi joghatóság — még pedig akár rendes, akár delegált joghatóság — el- nyerésére való képesség. Ez abból következik, hogy az egy- házi ügyekben való joghatóság kizárólag a papokat illeti ;2 a tonsurában részesült egyének pedig a papokhoz tartoznak. Mivel a prima tonsura által megszereztetik a privile- gium fori és az egyházi javadalmakra való képesség, ezért a középkorban, valamint még az újkorban is sokan csak azért tonsuráltatták magukat, hogy az egyház joghatósága alá kerüljenek vagy egyházi javadalmakat nyerhessenek.3 egyebekben pedig sokszor megtartották világi foglalkozású- kát, vagy legalább is nem papi s nem keresztény módon éltek. A pápák már a középkorban is korlátozó rendelkezé- sekkel léptek föl a visszaélések ellen. Jelesül kimondották, hogy a javadalmakra való képességhez nem elegendő a ton- sura fölvétele, hanem szükséges a coelibatus és az, hogy az illető a tonsurát állandóan hordja. így III. Ince pápa egyik decretalisában így szól : »Joannes nobis conquerendo monstravit, quod tu eum quanquam jamdudum uxorem legitimam duxerit, pro eo, quod prius in Acolythum fuerat ordinatus, compellere niteris, ut tonsuram deferat clericalem, ex qua inter ipsum et uxorem suam posset scandalum gene- rari, cum de consuetudine terrae tuae clerici uxorati non cogantur inviti portara tonsuram. Quoniam igitur idem etiam tonsuratus non potest privilegio clericali gaudere, maninitiatos a foro saeculari, tanquam personas sacras seu sacratas esse exemptos, tametsi nec tonsuram, nec habitum clericalem gestarent, eo quod supponerent per tonsuram imprimi characterem independen- ter ab omni servitio aut habitu clericali«. 1 Értendő ezalatt az úgynevezett possessio civilis. 2 c. 2. X. II., 1. Decernimus, ut laici ecclesiastica tractare negotia non praesumant etc. —c. 12. X. III., 13. : Cum laicis, quam- vis religiosis, disponendi de rebus Ecclesiae nulla sit attributa potestas, quos obsequendi manet necessitas, non auctoritas imperandi etc. 3 Van Espen, id. m. P. I., tit. 1., cap. 1., n. 4. ; P. III., tit. 3., cap. 2., n. 17.
