Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Notter Antal: A »Prima tonsura«
A PRIMA TONSURA. 37? damus, quatenus ipsum super tonsuratione hujusmodi non molestes, dummodo nullum percipiat beneficium ecclesiasti- cum, cujus ratione teneatur clericalem deferre tonsuram : quia cum eum oporteat saecularibus negotiis immisceri, tonsura ipsius saecularia exercentis videretur profecto in ministerii ncstri vituperium redundare.«1 Angliában előfordult az, hogy egyes emberek, kik valamikor a »prima tqnsura«-ban részesültek, de a papi pályát otthagyva, a tonsurát és a papi ruhát tovább nem viselték, a világi bíróság joghatósága alól kivonták magukat azzal, hogy fölújították tonsuráju- kát és a privilegium fori-t érvényesítették. Erre vonatkozólag III. Honorius fontos nyilatkozatot tett egyik decretalisában, mely IX. Gergely Decretalisai közt két helyen fordul elő,, más-más szövegrészletekkel, úgy hogy a két törvényhely egymást kiegészíti. Az egyik helyen a pápának az angol királynőhöz intézett leveléből ez a rész van közölve : »Ex parte tua fuit propositum, quod nonnulli literati1 2 terrae tuae (habitu et tonsura clericali relictis) publice ducunt uxores : Ut tamen consuetis justitiis et debitis obsequiis te defraudent, tonsuram resumunt abjectam: quidam etiam accepta prima tonsura similiter contrahunt : et eandem tonsuram deferunt, ut eodem praetextu excusari valeant a praedictis : Cum igitur reddenda sint, quae sunt Caesaris, Caesari, et quae sunt Dei, Deo : aequanimiter duximus tolerandum, si talibus justitias debitas velut ab aliis uxoratis exigas et servitia consueta«.3 A másik törvény- helyen, más részletekkel, ugyanez a decretalis így szól 1 »Ex parte tua fuit propositum, quod nonnulli literati, quos nec habitus, nec tonsura clericos profitentur, in terra tuae jurisdictioni subjecta degentes, cum deprehendantur in aliquibus forisfactis, ut jurisdictionem tuam eludant, et debitam pro delictis ultionem evadant, assumunt seu etiam resumunt tonsuram abjectam, seu habitum clericalem, licet 1 c. 7. X., III., 3. 2 A »literati« szó jelentményét illetőleg lásd Phillips id. m, I., 293. 1., II. jegyz. 3 c. 9. X. III., 3.
