Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Notter Antal: A »Prima tonsura«
A PRIMA TONSURA. 369 Ordinati (vagyis a tonsuráltak) redeunt ad sua loca«.1 To- vábbi érv a Liber Sextusban levő caput »Degradatio«,1 2 mely- ben VIII. Bonifác pápa leírja a degradáció aktusát. »Clericus igitur degradandus vestibus sacris indutus, in manibus habens librum, vas, vel aliud instrumentum seü orna- mentum ad ordinem suum spectans, ac si deberet in officio suo solenniter ministrare, ad Episcopi praesentiam adducatur : cui Episcopus publice singula, sive sint vestes, calix, liber, seu quaevis alia, quae illi juxta morem ordinan- dorum Clericorum in sua ordinatione ab Episcopo fuerint tradita, seu collata, singulariter auferat, ab illo vestimento seu ornamento, quod datum vel traditum fuerat ultimo, inchoando, et descendendo gradatim degradationem con- tinuat usque ad primam vestem, quae datur in collatione tonsurae, tuneque radatur caput illius seu tondeatur, ne tonsurae, seu Clericatus vestigium remaneat in eodem. Poterit autem Episcopus in degradatione hujusmodi uti verbis aliquibus ad terrorem, illis oppositis, quae in collatione ordi- num sunt prolata, dicendo Presbytero haec vel similia verba in remotione planetae : Auferimus tibi vestem sacerdotalem, et te honore sacerdotali privamus ; sicque in remotione reliquorum insignium similibus verbis utens, in ablatione ultimi, quod in collatione ordinum fuit primum, infrascripto, vel alio simili modo pronunciet sive dicat : Auctoritate Dei omnipotentis Patris et Filii et Spiritus Sancti, ac nostra, tibi auferimus habitum clericalem, et deponimus, degradamus, spoliamus, et exuimus te omni ordine, beneficio et privilegio clericali«. Ebben a decretalisban azt mondja a pápa, hogy a püspök a degradálandó egyént sorra megfosztja az összes egyházi rendektől s ennek az eljárásnak a keretében elveszi tőle a tonsuránál kapott karinget is és megsemmisíti a ton- surát. 1 Reiffenstuel id. h., n. 18. — Gyöngének tartom Phillipsnek azt a megjegyzését, hogy a Pontificale Romanum a tonsurálandókat azért nevezi »ordinandi«-nak, mert kötelességük magukat ordináltatni is. Phillips, Kirchenrecht, I. köt., 300. lap, 20. jegyz. 2 c. 2. V. 9. in VI.
