Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Notter Antal: A »Prima tonsura«

370 DR. NOTTER ANTAL.

Hogy a »tonsura« egyházi rend, annak bizonyítására hivatkoznak továbbá V. Sixtus pápa »Sanctura et salutare« constitutiojára, melyben a tonsurát »character clericalis«- nak nevezi. Ez azonban csak akkor szolgálhat itt bizonyí- tékul. ha valaki a »character« szót — mint Reiffenstuel teszi — dogmatikai értelemben veszi.1

Ellenben téves a hivatkozás a Gratian Decretumában levő canon »Perlectis«-re,1 2 mely sevillai Izidornak egy levelé- bői van véve.' Hogy ezen a helyen a »Psalmista« alatt csak a tonsurált papot kell érteni, azt a Glossa, minden történelmi ismeret nélkül, önkényesen állítja.3 Annál önkényesebben, mivel az ugyancsak Gratian Decretumában levő és szintén Izidortól származó canon »Cleros«-ban4 hasonlóan előforduló »Psalmista« a felsorolásban az Ostiarius és a Lector közé van téve, tehát a Psalmistánál rangsorban alább áll az Ostiarius. Ebből következik, hogy a »Psalmista« nem jelent- hét csupán csak tonsurával biró klerikust. Hasonlóképen helytelen a trienti zsinat eme szavaira való hivatkozás: »Qui jam clericali tonsura insigniti essent«,5 mint ezt Reiff en- stuel teszi.6 Mert ezek a szavak csak akkor bizonyítanák azt, hogy a »prima tonsura« egyházi rend, ha ki lehetne mutatni, hogy a trienti zsinat az »insigniti« szót mint dogma- tikai szakkifejezést kívánta használni s természetfölötti megjelölést értett alatta.

Ezek után áttérünk a »prima tonsura« jogi hatásainak ismertetésére.

A »prima tonsura« jogi hatásai a következők :

1. A »prima tonsura« által, ha annak lényeges alaki- ságai megtartattak, a tonsurált a papság tagjává lesz. Ez következménye annak, hogy a »prima tonsura« épen azért vált önálló szertartási és jogi cselekménynyé, mert ezzel a

1 Reiffenstuel, id. h., n. 19.

2 Can. 1., D. 25.

3 Lásd még Phillips, Kirchenrecht, I., 301. 1.

4 Can. 1., D. 21.

5 Concil. Trident, sess. 23., cap. 2.

6 Reiffenstuel, id. h., n. 19.