Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege
338 TÖTTÖSSY MIKLÓS. nyát jelző megjegyzései, a majd hitetlenkedő, majd meg ismét növekvő hitükről tanúságot tevő tanítványokról szóló egy-két szava, — kiterjeszkedtünk rájok — rávallanak szent Jánosra, a meghitt, a mindent tudó, az ifjú zsidó tanít- ványra. Számot tud adni Jézus egyik-másik gondolatáról és arról is, hogyan értette ezt, amazt,1 hogyan hatottak szavai tanítványaira, hogy itt-ott nem értették meg egészen, — csak a Szentlélek eljövetele után.2 A nép hangulatát* a farizeusok gondolkozását és áskálódásait,3 sok aprólékos körülményt Jézus szenvedésekor . . . mindezt úgy Írja le, mint aki azt látta, hallotta és átélte. És ismételten is nyílt tanuságtételt tesz egyes szavainak, majd egész evangéliumá- nak a hitelessége mellett. Azt állítja, hogy tanuságtétele,, hitvallása az evangéliuma. Azt adta ő tovább, amit azon az isteni keblen pihenve lelke szítt .... Mi pedig ? Fogadjuk el János tanúságát és higyjünk az evangéliumnak, hisz meggyőződhettünk róla, hogy meg- érdemli. Rakjuk le meggyőző szavai, nem szavai, hanem eltagadhatatlan hűség és valóság bélyegét viselő tényei előtt minden álokoskodás gyatra fegyvereit. Hiszen Rousseau is vallomást tett mellette, hogy »Ha Sokrates élete és halála egy bölcsé, úgy Jézus élete és halála egy Istené.« 4 A nagy Napoleon is ráismert Krisztusra és e szép szavakban fejezte ki róla a meggyőződését : »Én ismerem az embereket és azt mondom nektek, hogy Jézus Krisztus nem volt ember.« 5 Adjunk hát mi is igazságot Krisztusnak és ha kérdik,, hogy kicsoda ő, valljuk Péterrel : Az élő Isten Fia. Modor. Töttössy Miklós de. 1 2, 21 ; 2, 24 ; 6, 72 ; 7, 39 ; 12, 33 ; 13, 11. 2 2, 22 ; 12, 16. 3 8, 27 ; 10, 6 ; 11, 13 ; 11, 51 ; 12, 6 ; lásd Knab. 50. 4 Emil, VI. könyv ; lásd Bougaud 551. 5 Beauterne : Sentiments de Napoleon suz le Christianisme ; lásd Boug. ugyanott.
