Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege
SZ. JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK JELLEGE. 331 tének a kicsikarása dolgában ... és bujtogatására a hála- datlan, az ingatag utca hangulatának a megnyerésekor . . . Jézus halála után elmondja még János, azaz inkább konstatálja Jézus szívének az átszúrását. (32—34.) És bizony- ságával erősíti, hogy valóban megesett! (35.) Bizonyítja, hogy higyjük el neki, hisz ő látta a dolgot . . . ! Meglátszik a szavakon a doketák idejében író evangélista, világos a célzás, hogy valódi hús-vér teste volt Jézus Krisztusnak és egyúttal kétségbevonhatatlan bizonyítékunk arra is, hogy Jézus valóban meghalt. A feltámadás történetének előadására 1 is áll az, hogy amíg egyrészt föltételezi a másik három evangélium létezé- sét, másrészt ki is egészíti leírásaikat. Annyira föltételezi, hogy nélkülök csonka, sőt egyszerűen érthetetlen volna. Még így is nagy körültekintés kell hozzá, hogy a szombatról vasárnapra virradó éjnek sok apró eseményét jelző evangé- liumi előadásokból megállapíthassuk a jelenések sorrendjét. Az egyes evangélisták előadása azonban tökéletes hitelt érdemlő szemtanuk benyomását eltagadhatatlanul magán viseli. Jánosnál például a Magdolna híradására a városból a sír felé siető két tanítvány, ki üresen találja azt (1—10.), Magdolna másodszori jelenléte és Jézus megjelenése, míg egyrészt új vonások a Jézus feltámadását ábrázoló kép rajzában, másrészt közvetetlenségükkel rávallanak a szerzőre, a »másik« apostolra, magára Jánosra, ki előbb ért az üres sirhoz ! . i . (8. v.) Az üres síron kívül, melyet Magdolna és János is jól megnézett és Magdolnának meg a synoptikusoknál megírt többi asszonynak megjelent Jézu- son kívül vannak ám más, jóval biztosabb, minden hitet- lenkedést megbélyegző adatai János evangéliumának arra, hogy Jézus valóban él ! Még az este megjelent az együtt- tartózkodó tanítványoknak, megmutatta nekik sebhelyeit és beszélt velők. Ekkor adta nekik a bűnbocsátóhatalmat is. (22—23.) Tamás pedig nem volt jelen és nem akart nekik hinni, 1 20. fejezet. 22*
