Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege
332 TÖTTÖSSY MIKLÓS. így folytatja sz. János : »Hacsak nem látom kezein a szegek nyomát és nem bocsátom ujjamat a szegek helyére és nem bocsátom kezemet az ő oldalába, nem hiszem.« (25.) Akarata nyolcadnapra teljesedett. Jézus megjelenik megszólítja, hogy tegye meg, amit kívánt ... »és ne légy hitetlen, hanem hivő.« (27.) A lecke használ; Tamás belátja hitetlenkedése bűnét, meggyőződéssel rebegi : »Én Uram és én Istenem !« (28.) Esztelenül járt el Tamás, hogy annyi tanúnak nem hitt, vétkesen, hogy oly föltételekhez kötötte hitét, mintha ő tenne az tJrnak valami jótéte- ményt azzal, hogy hisz. Az ő vakmerősége azonban a mi hasznunkra szolgál, mondja Knabenbauer.1 János e följegy־ zéséből valóban nagyon megbizonyosodhatunk a feltá- madás tényéről . . . Belenyugodhat értelmünk, mert nem hiú víziók, hanem férfiak tanúsága, minden józan kritikát kiálló jelenetek szólnak az Ür feltámadása mellett. Ez elég — a munka készen van. Most rajtatok a sor, akik olvassátok, hogy higyjétek el szavaim után, hogy Jézus valóban a Krisztus, az Isten Fia és ezen hitben munkáljátok örök életeteket ! Ezt mondja még János és befejezi az evangé- liumot. (31.) Jézus élettörténetének előadása véget ért ugyan, az evangéliumnak magának azonban még mindig nincs vége. Néhány szó, még egy függelék 2 következik a formális befe- jezés után. Az oka egyszerű : az a hiedelem, hogy János, — az evangélista maga, — nem látja meg a halált. Egy történet a hiedelem oka. Ama nagyszámú jelenés egyikén esett meg, melyekben az apostoloknak még számtalanszor volt részük.3 Jézus megjelent a Tibériás tavánál halászó tanítványoknak és evett halukból. Mint más megjelenésekor, most is egy fontos tényével egészíti ki földi életének a mun- káját : Pétert megbízza nyája legeltetésével, — »legeltesd, az én juhaimat«. (17.) Fontos szavak ... a tanító vezető egyház alapját jelzik. Egyúttal megmondja neki, milyen 1 Lásd i. m. 572. 2 21. fejezet. 3 Lásd Ján. 21, 12 és Máté 26, 33.
